Mi a véleményetek a spórolós, smucig emberekről?

Nagyra tartom az ilyen embereket, mert logikusan gondolkodnak, végletekig ésszerűek, ezek az emberek képesek egy gyártási folyamatban a szemétből is hasznos terméket készíteni, ezek az emberek és gondolkodásmódjuk miatt lehet ultra-hatékonnyá tenni, optimalizálni gyártási folyamatokat, és lehet minél alacsonyabb költséggel előállítani termékeket, ami nekem mint végső fogyasztónak jó.

Ők a világ megmentői!

Jobb véleménnyel vagyok róluk,mint azokról akik meggondolatlanul szórják a pénzt. Én egyik tábort sem erősítem. Próbálok ésszerűen költekezni,de láttam már olyat,hogy otthon gyűjtötték az öblìtő vizet wc-t leöntögetni. A tartály tabu volt. Biztos környezetkímélő,biztos olcsóbb de ne mááár..

Egyébként meg senkit nem ítélhetünk azért,amilyen nevelést kapott,ami az ő célkitűzése (ha mondjuk indokolatlannak látszik is a smucigsága),vagy ameddig nyújtózkodhat.

A spórolós és a smucig, két külön kategória.

Nagyon nem mindegy!

A spórolós tervez és meggondolja mire adjon ki, a smucig az lehet akár milliomos, de kicsinyes sz*rrágó.

Akkor most melyikre is vagy kíváncsi?

A smucig az, akinek már agyára ment a spórlás, ésszerűtlen módon spórol, saját végtermékét is megenné..

A szimplán spórolós ember azonban ésszel spórol, ez alatt azt értem, hogy nem vesz fel hiteleket, előbb megkeresi a pénzt, nem pedig elkölti azt , amit még meg se keresett.

Ezenkívül előrelátó, tud tervezni, nem költ olyan dolgokra, ami teljesen fölösleges. Azonban nem görcsösen teszi ezt. Néha elengedi magát és megveszi cukrászdában a tortát, amit meg tudna sütni is olcsóbban, néha megteszi, hogy jól érzi magát pl. egy nyaraláson azt mondja, hogy az élmény miatt megéri. Ha nem tudja valaki soha elengedni magát, akkor az az első kategória a smucig.

Attól függ, miért spórolnak.

Ha félretesznek egy nagyobb cél vagy tartalékképzés érdekében, ha környezetvédelmi okokból fogják vissza a fogyasztásukat, az teljesen érthető.

Ismerek azonban olyan embereket is, akik hozzám képest kifejezetten gazdagok, ugyanakkor a minimális(!) komfortot nem teremtik meg maguknak, mert azzal is spórolni lehet. Közben halomban áll a pénzük a bankban vagy másban, és ennek örülnek, holott soha nem fognak belőle vásárolni semmit, és nem is örökli senki.

Elég sokan keverik a szezont a fazonnal.

Az, aki ésszerűen költekezik, amit lehet, félretesz, teljesen más kategória, mint az, aki húsz forintért még a kecskét is meg****ná, és inkább éhen hal, mint hogy 10 forintot elköltsön.

Utóbbiról nem tudok jó véleménnyel lenni. Ameddig valaki csak a saját életét nehezíti meg, addig felőlem azt csinál, amit akar. De az ilyen ember jellemzően a környezetére is negatív hatással van. Tudom jól, van ilyen rokonunk.

Ami pedig engem illet, nem vagyok a pénzszórás híve, de az eszetlen önsanyargatásé sem. Ha valami kell, akkor megveszem, nem fogok fintorogni, hogy jaj, pénzt kellett rá költenem. Úgy vagyok vele, hogy többre megyek, ha kényelmesen élek, mint azzal, ha a ülnék a folyamatosan értéktelenedő pénzemen.