Egy ronda ember soha nem lehet boldog?

Lány vagyok és nagyon ronda. Nincsenek barátaim, soha nem volt barátom, a fiúk rám se néznek, nincs munkahelyem. Itt nem önbizalomhiányról van szó, szinte minden egyes nap beszólogatnak, hogy mennyire ronda vagyok és ez szerintem is így van. Rettenetesen magányos és boldogtalan vagyok. Jártam pszichológusnál, pszichiáternél, szedtem gyógyszereket, de nem lett jobb. Egy ronda embernek miért nem jár az ami egy szép embernek igen? A ronda miért csak csöndben meghúzva magát vágyakozhat a boldogság után, a párkapcsolat után, a szeretet után? Lassan ki se merek lépni az utcára, mert félek, hogy mi lesz a következő beszólás. Azt hinné az ember, hogy ennyi beszólás után már megszokhattam volna, de sajnos nem. A sok rossz miatt amit kaptam már képtelen lennék hozzászólni bárkihez is.