Aki nem szeret élni annak végül hogy oldódott meg az élete?

Hideg zuhany + edzés + n0fap az igy kell jobb les z

31/f incel

Nem oldódott meg. 25 éves vagyok, kb 12 éves korom óta rühellek élni. Akkoriban azért, mert iskolai bántalmazás áldozata voltam és otthon is bántottak szüleim, most meg azért, mert nem akarok dolgozni, de úgy igazán. Nem vagyok hajlandó munkát vállalni, nem vagyok hajlandó felemelni a valagam, hogy megteremtsek bármit is.

Én is úgy félek az öngyilkosságtól, mint az első válaszló, hogy félek, hogy fájni fog és szenvedni fogok, meg félek, hogy elcseszem és csak megsokszorozom a bajt vele. Csak reménykedek, hogy meghalok minnél előbb.

Nem az életuntsággal volt a problémám, de volt egy elég hosszú szakasz az életemben, amikor azt kívántam, hogy bárcsak ne is léteznék, mert így csak szenvedés az egész. Depressziós voltam (nem öndiagnózis), szorongtam, nem volt semmi önbizalmam és nem nagyon volt semmi öröm az életemben, csak léteztem egyik napról a másikra. Aztán eljutottam oda, ahol tisztán látszott, hogy ha nem változtatok, akkor visszavonhatatlanul elcseszem az egész életemet. Ez adott egy lökést, aminek hatására elkezdtem apró lépésekeben változtatni. A környezetváltozás nagyon sokat segített, az kilökött kicsit a komforzónámból és a megszokott rossz rutinokból. Nem ment gyorsan, de egy év múlva a kezdeti állapothoz képest sokkal jobban voltam és azóta is nagyon sokat javult. Voltak visszaesések, de olyan mélyre már nem süllyedtem vissza soha. Még most se tökéletes az életem és még mindig vannak néha dolgok, amikkel küzdök, de már össze se lehet hasonlítani a korábbival és már nem kívánom, hogy ne is létezzek.

Nem tudok nagyon konkrét dolgokat mondani, annyira egyéni, hogy kinek mire van szüksége. Nagyon általánosan annyit tudok tanácsolni, hogy gondold át milyen életet szeretnél, mi az ami mondjuk egy év múlva is elérhető, mit tudsz tenni azért, hogy ezt elérd és kezdd is el. Nem baj ha nagyon pici dologgal kezdesz, csak csinálj valamit. Pszichológus is tud segíteni, illetve valami nagyobb váltás, ami kilök a megszokott kerékvágásból és amúgy is változtatásra kényszerít.

7-es válaszoló: 5-ös válaszoló vagyok. Mert talán nem akarom megoldani az életem? Nehéz a megoldás és igen, könnyebb panaszkodni és belesüllyedni a rosszba. Nincs célom, nem érdekel az élet, számomra nem szép és így nincs értelme megoldani és energiát/időt belefektetni a megoldásba.

Nem akarok mást lehozni az életről, csak a kérdezőnek válaszoltam, hogy nem sikerült megoldani az életem és azért nem, mert nem is akarom. Túl sok idő és energiabefektetés.

Nem oldódott meg, bár nem is tettem érte, egyszerűen nem sikerült... Bár még nem adtam fel teljesen.

Ha nem szeretsz élni, akkor csak egyre rosszabb lesz. Jobb nem lesz, az biztos. Magától nem oldódik meg semmi. Hiszen ha nem szeretsz élni, ezt sugárzod ki, és ezt vonzod, és ilyen tapasztalatokat kapsz vissza.

Ez biztosan így van. És én sem szeretem élni, csak ilyen tapasztalatokat kapok mindig. Viszont voltak olyan időszakok, amikor boldog voltam belül és nagyon feldobott voltam, akkor szinte csak jó dolgokat vonzottam magamhoz.

Viszont! És itt jön a feketeleves: hiába tudom ezeket, hogy ez így működik, az évek alatt már olyan mélyre mentem, hogy nem tudom átváltani a mentalitásomat arra, hogy "szeretek élni". Már ez nem lehetséges.

Jelenleg csak a halált látom megoldásnak, azonban öngyilkos én sem hinnék hogy leszek!