Ha valahova rendszeresen jársz és ott kibeszélnek a hátad mögött, hogy oldódott meg?

Azóta feléjük fordulok... így csak előttem tudnak kibeszélni.

A lényeg, hogy a végén jót kell röhögni mielőtt elhagyod a közös teret. :D

Nem érdekel. Akit érdekel az én verzióm is az úgyis tőlem fog kérdezni. Akit meg nem annak felesleges lenne mentegetőznöm vagy magyarázkodnom.

Véleményük lehet velem kapcsolatban, de az nekem is lehet róluk. Csak ameddig én tudom minek, hol és mennyire van helye addig más nem biztos.

Volt már olyan hogy ott voltam, és úgy beszélt ki. Megkérdeztem hogy a szemembe nem meri mondani?

Nem rólam van szó.. Aham. Egy szép monológot mondtam neki hogy növesszen gerincet, mennyire szánalmas, jellemtelen, férfiatlan lúzernek tartom. Én szemtől szemben elmerem mondani neki, mert annyira lenézem, nem félek tőle blablabla.

Bevörösödve elrohant. Kevesebbet látom. Ha látom is akkor nem pofázik rólam. Az meg hogy a hátam mögött kibeszél-e még, nem izgat. Jól beégett a haverjai előtt amikor beszóltam neki és nem mert visszaszólni.

Volt ilyen munkahelyem. Tele volt rosszindulatú, pletykás nőkkel akiknek olyan sivár volt a magánélete, hogy a másokéban vájkáltak unalmukban.

Tipikusan az a "dögöljön meg a szomszéd tehene is..." felfogásúak.

Ha velük tartottam az volt a baj, ha elkülönültem, mert nem akartam részt venni a sz@rkeverésben, akkor meg az volt a baj. Persze engem is kibeszéltek a hátam mögött ("keresztbe is tettek" párszor), volt aki utólag mindent visszamondott. Egyébként értelmiségiekről van szó, irodai munka.

Inkább felmondtam. Életem legszebb napja volt amikor megszabadultam tőlük.