Mi a szerepük a rendszeres üres ígéreteknek? Ezek egyáltalán annak számítanak?

Nagyon örülnék, ha valaki olyan válaszolna, aki rendszeresen tesz üres ígéreteket.

Nem ítélem el, aki ilyet tesz, hanem szeretném a jelenséget megérteni. Mert valamilyen szerepe, funkciója biztosan van ennek a viselkedésnek.

Természetesen mindenkivel előfordul, hogy megígér valamit, aztán nem sikerül teljesítenie azt. Sőt, olyan is van, hogy a pillanat hevében megígér olyasmit, amit talán már az ígéret kimondásakor tudja, hogy valószínűleg nem fogja teljesíteni, és emiatt bűntudatot érez. A kérdés azokról szól, akik ezt rendszeresen megteszik, és úgy tűnik, nincsen bűntudatuk miatta - hanem a folytonos súlytalan ígérgetés része a kommunikációs stílusuknak.

Van egy-két ilyen ismerősöm, de komolyabban most azért gondolkoztatott el a téma, mert egy szimpatikus és minden egyéb szempontból korrekt ember teszi ezt. Ráadásul teljesen jelentéktelen dolgokban: pl. mesél valami cikkről, ami kapcsolódik a beszélgetésünkhöz, azt mondja, hogy majd átküldi - pedig nem kérem, nem is várom, nekem teljesen semleges -, aztán mégsem teszi meg. Kijelenti, hogy legközelebb kölcsönad egy könyvet, aztán sohasem teszi meg. Kéri, hogy én küldjek át neki valamit, mert valamit mutatni akar azzal kapcsolatban, de nem reagál rá, teljesen elfelejti (?). Ezek teljesen súlytalan dolgok, én sohasem kezdeményezem a tranzakció egyik oldalát sem, most már csak rá szoktam hagyni, mert megszoktam, hogy nála ezek a mondatok nem azt jelenik, mint nálam - aki emiatt ritkán is ígér bármit -, hanem valami más funkciója lehet. (Szerintem egyébként teljesen fölösleges ígéreteket tesz, én nem igénylem egyik szívességet sem, és magam sem ígérnék ilyeneket, mert nekem sincsen tengernyi időm sok nem is olyan fontos aprósággal foglalkozni.)

Itt a kérdés: Mi ezeknek a funkciója? Miért kommunikál valaki így? Tényleg nagyon rendszeren ígérget / javasolja, hogy valamilyen apró szívességet megtesz.

A súlytalan dolgok mellett volt egy-két fontosabb dolog is, amik ugyanolyan komolytalansággal voltak kezelve. Ezeket most nem írom le, mert az beazonosíthatóvá tenne.

Ilyenkor arról van szó, hogy a másik ember egyszerűen elfelejti az ígéreteket, amiket tesz?

Vagy nem felejti el, de nála az ígéret az egy rugalmasabb dolog, inkább szól a pillanatban való kapcsolatteremtésről, mint a tényleges megvalósításról? Azt gondolhatja, hogy az ilyenek nélkül nem lenne hozzá egy alapvető pozitív viszonyulásom?

Vagy sok embernek elígérgetheti magát, és képtelenség lehet lépést tartani így az ígéretekkel?

Vagy valami más?

Ti csináltatok már ilyet? Vagy ismertek hasonló személyt?

Tényleg szeretném megérteni. Nehezen hiszem el, hogy megbízhatatlan emberről lenne szó, de az mindenképpen furcsa, hogy a jelentéktelenségek és a fontos dolgok is ugyanolyan hanyagsággal vannak kezelve. Laza, baráti kapcsolatról van egyébként szó, azonos neműek között (mielőtt bármi férfi-nő elvárást idehoznánk), tehát normál esetben nem lenne szükség a people pleasing viselkedés semmiféle jelenlétére.

Köszönöm a válaszokat.