Miért nem tiltják be a "mama hotel" kifejezést Magyarországon?

#1 Az átlagkereset nem ugyanaz, mint amit a TV-ben hallani. Kivételt képez, ha nem Magyarországon élsz, és ott olyan az átlagkereset, hogy ki lehet venni ott egy garzon lakást.

#2 Egy mama börtönös az nem mama hoteles.

Nézzünk át pár alapfogalmat, és hogy mivel mi a baj.

Mi a mamahotel?

Aki egy bizonyos kor felett ÚGY LAKIK OTTHON, hogy vagy dolgozik vagy nem, de azért nem költözik el otthonról, mert kényelmesebb neki ha főznek rá, mosnak rá, egyszóval kiszolgáltatja és eltartatja magát, miközben nem is biztos, hogy bele ad a kasszába. A kiszolgálás miatt nevezik mamahotelnek, mert hotelként viselkedik a család.

Mi nem a mamahotel?

Amikor egy fedél alatt lakik a szüleivel, de magára főz, mos, takarít, vásárol, és belead a kasszába, csak épp nem keres annyit, hogy akár egy albit is fent tudjon tartani, vagy nincs olyan, akivel össze tudna költözni lakótársként. Itt beszélhetünk esetleg (de csak esetleg) összeférhetetlenségről, de az sem mamahotel.

Szintén nem mamahotel, amikor valaki azért lakik otthon mert a beteg szüleit ápolja, vagy nem meri egyedül hagyni őket, mert netán ön és közveszélyesek.

Szintén nem mamahotel az, amikor valaki azért nem tud félre tenni még albira sem, mert annyit kell hazaadnia, hogy ne tudjon rá spórolni, ellenkező esetben kivágják az utcára és nincs hova mennie. Ezt mamabörtönnek hívják, nem mamahotelnek, erős lakhatási zsarolással fűszerezve. És itt most nem feltétlenül azokról beszélek, akiket még életképtelenné is neveltek, és függésben tartanak, hogy a szülők életük végéig körül legyen ugrálva.

Amikor egy fedél alatt lakik a szüleivel, de magára főz, mos, takarít, vásárol, és belead a kasszába, csak éppen gyűjt lakásra, mert hát lakhatási válság van és albi mellett nem fog tudni gyűjteni.

A három generációs lakásosokban lakók, a szüleikkel egy udvarban két külön házban lakók, vagy a szüleikkel egy társasházban de két külön lakásban lakók sem mamahotelesek, kivéve ha mindennek ellenére eltartatják magukat.

Az emberek többsége abuzatív módon mindezeket egy kalap alá veszi a mamahotelesekkel, hiába csak ott laknak, és nem szolgáltatják ki magukat, mondván hogy "az mindegy hogy miért laknak ott, azért mamahotelesek mert ott laknak a szülőkkel egy fedél alatt" többeket még mentálisan betegnek is titulálva, hogy biztos ezért laknak ott. Ez vagy azért van, mert a bennük elfojtott sérelmet vagy kisebbségi komplexust élik ki azokon, akiket szerencsétlenebbnek látnak maguknál és kell nekik a bátorság és fölényérzet, vagy a tévesen értelmezett sikerorientáció fogalmát követik, miszerint akkor lesz valaki sikeres, ha letapossa a sikerteleneket, és a sikeresek felé húz.

És ez külön undorító egy lakhatási válság idején, ami azt jelenti, hogy olyan szinten el vannak szabadulva az ingatlan és albérlet árak, beszabályozás nélkül, hogy nem mindenki teheti meg, hogy megfizethesse. Leszólni az ilyeneket, ugyanaz kb, mint ha vízhiány idején azokat leprásozni, akiknek nincs vizük.

Lakhatási válság pedig van. Ha nem lenne, akkor nem tudnának kampányolni vele politikusok, vagy nem lenne igény eme kampányukra, és nem találná már ki a kormányoldal sem, hogy fektessenek az emberek ingatlanba. Egyébként mindkét oldali híradó kikiáltotta már a lakhatási válságot.

Akik meg valami folytán otthon lakásra kényszerülnek, azokat komolytalan hülye gyerekként kezelik, nem csak a nők, hanem kollégák, családtagok, társaságok is. És ez így van.

Mi a mama börtön?

A mama börtön (ami véletlenül sem az amerikából átvett mama hotel) legtöbb elemeiben is megjelenik a lakhatási zsarolás, és itt most nem arról beszélek, hogy életképtelenné van nevelve, és/vagy egyéb módon van függésbe tartva (anyagi (ráterhelt adósságok) vagy érzelmi), hogy majd idős korukra körül ugrálja őket életük végéig (amúgy gyakran egyébként toxikus légkörben és énhatársértő viselkedést kapva, mondván, hogy úgyis eltűri, nem tud menni), hanem hogy pl. annyit kell hazaadnia és a költségekbe beszállnia, hogy az életbe ne tudjon összespórolni albérletre, de még kaucióra sem, (nem hogy saját lakásra) rá vannak terhelve mindenféle plusz költségek, amik szintén gátolják a leszakadást, mert ha nem teszi ezeket mind, akkor utcára kerül. Úgy meg ha anyagilag ily módokon meg van akadályozva hogy összespóroljon, nem igazán fog tudni albiba menni, ha az utcára ki van rakva, onnan meg főleg nem. És akkor a toxikus légkörről amit el kell tűrnie, nem is beszélve: Énhatár sértések, nem lehet más véleményen, se politikáról, se közéletről sem sehogy, sérelmek levezetve rajta, mert úgyse tud menni, eltűr mindent is.

Ezt a szót nagyon rosszul használják, és a fent leírtak miatt nem fér bele.

Nem minden civil ember az ország első emberének a sleppje, aki mama hotelesként szegregálja a mama börtönösöket. (egyébként egy lakhatási és munkahelyi válság idejében)