Milyen áldozatokkal járt nektek az egyetem?

Számomra mentálisan volt megterhelő, családdal megromlott egy időben emiatt a kapcsolatom és a párkapcsolatomnak is majdnem vége lett.

Egy év után inkább otthagytam, nem nekem való az egyetem, beláttam. Azóta elvégeztem 2 képzést és abban is dolgozom, kiegyensúlyozott vagyok és a kapcsolataim nem olyanok, mint régen, hanem még jobbak is. :D

Gimi után apám erőltetésére mentem egyetemre. Az első félév még tetszett is, mert megadta azt a szabadságot, amit a gimi nem, tehát nem volt kötelező bejárni. Sok barátommal ellentétben nekem alig voltak óráim (turizmust tanultam). Gyakorlatokra bementem, előadásokra kb az első 3 hét után nem. Csütörtöktől vasárnapig semmit nem csináltam. Zh-kra tanultam, azok voltak szorgalmi időszakban, mind jól sikerült. Na aztán jött a nagy koppanás, a viszgaidőszak. Csesztem tanulni évközben, ugyanis rohadtul nem érdekelt a szak, utáltam tanulni, nem is akartam egyetemre menni, csak apám szerint vagy Mekiben dolgozol érettségivel, vagy szoláriumban. Sorra buktam a vizsgákat, fizetősön voltam, úgyhogy perkálhattam is az UV-k miatt, amit nem mertem otthon elmondani, ezért a kevés zsebpénzem erre ment rá, mert nem dolgoztam az első vizsgaidőszak végéig. Egy tárgy teljesen bukás lett, amúgy kicsit el is rontottam, tapasztalatlan voltam, az utolsó vizsgaidőpontot választottam ki, mert majd addigra úgyis megtanulom... Hát nem, utána már nem tudtam javítani. Barátokkal amúgy nem volt gond, mindet még gimiből ismertem és rendesen tartottam velük a kapcsolatot, mert én nem mentem másik városba. Párkapcsolatom az első vizsgaidőszakomban lett.

Második félévben már dolgoztam, párkapcsolatom volt, órákra továbbra se nagyon jártam be, de már kicsit komolyabban vettem, többet tanultam, tanárhoz is jártam. Abban a félévben nem buktam tárgyat. Az egyetem egyre kevésbé tetszett amúgy, leginkább a légkör miatt, első félévben még egész jófejekkel jártam órákra. Inkább a diákmunkahelyemen voltam, mint egyetemen.

Harmadik félévben már csak dísznek jártam oda. Az volt a mélypont. Akkor jöttem rá, hogy nem való ez nekem. Olyan tárgyaim lettek, amiből a hallgatók fele bukik elsőre (matekos, gazdaságis tárgyak). Próbálkoztam számvitel tanárral, de akkor se tudtam sehogy sem megérteni az anyagot. Szüleimmel is egyre rosszabb lett a kapcsolat, mert kiderült számukra, hogy inkább vagyok munkában, mint egyetemen, mondjuk ők nem jártak, nem tudhatják, hogy nem kötelező előadásokra járni és a neten fent van az anyag, úgyhogy akár megoldható is lenne levizsgázni. Magyarázhattam nekik, hiába. Csak azt látta anyám, hogy apám mennyit fizet, én meg alig vagyok bent (de nem csak órákon, hanem azt nem tudta hova tenni, hogy miért van hosszabb kihagyás a két szorgalmi időszak között). Apámnak mondtam, hogy szarul érzem magam a szakon és másra váltanék, amit nagyon ellenzett. A párkapcsolatom romokban volt már eddigre, nem az egyetem miatt, de kicsit az is rátett, ugyanis amikor eldöntöttem, hogy nem szakot váltok, hanem teljesen otthagyom az egyetemet, akkor közölte velem, hogy nem jár iskolázatlannal, úgyhogy vége is lett a kapcsolatnak. Apámmal 2 és fél órán át veszekedtem ezen, dehát muszáj volt elfogadnia. A harmadik vizsgaidőszakot sem toltam már le, volt, amire még bementem, de csak megbukni. Aztán kiiratkoztam. Azóta dolgozom.

Egyébként most 29 éves vagyok és szeretnék menni egyetemre ősszel, addigra már 30 leszek, levelezőn szeretnék járni. Most máshogy állnék hozzá. Nekem nem volt való gimi után egyből az egyetem. Most se vagyok Mekis dolgozó, se nem szoláriumos, ahogy apám jósolta, irodai adminisztrátor vagyok. Még ha az is maradok, akkor is több esélyem van munkahelyet váltani egy diplomával, kb 150-nel több állásra tudok jelentkezni (bár érettségivel is mindig felvettek valahova), de azért remélem, hogy el tudok vele helyezkedni és akkor több pénzt is kaphatok. Illetve mindig is zavart engem, hogy nincs diplomám, hátrány volt társkeresésénél (ez már nem érint), sokszor megkaptam nem csak a szüleimtől, hogy így sosem fogok elég pénzt keresni, meg hogy akkor biztosan buta vagyok, meg persze kimaradtam egy közös szakdolgozatos szenvedésből, a közeli barátaim mind írták, én meg azt sem tudtam, azt hogy kell csinálni :D

Nekem a kapcsolatom szakadt meg, elhidegültünk egymástól a távolság miatt. Jóban vagyunk továbbra is, csak nem annyira jóban hogy kqpcsolat lehessen belőle.

Emellett a barátaimmal is sokkal kevesebbet találkozunk azóta, videki kisvárosból jöttünk, szétszélestünk kb az ország összes vidékére aztán így nehéz megtartani a kapcsolatot.

Viszont lettek új barátaim, és egy szuper munkám. Kapcsolattal mondjuk szenvedek mert sosem voltam túl jó az ismerkedésben.