Milyen sztereotípiák vannak a pszichológus hallgatókról?

Tetszik a kérdés, mivel én a pszichológus hallgatókkal szemben élek, éltem a legtöbb sztereotípiával, igaz az én "generációm" már végzett, végez az egyetem (Millenial vége, Z eleje), nem tudom hogy az újak milyenek.

Bennem a következő sztereotípiák alakultak ki, nyilván külön-külön, és nem egyszerre jellemezőek, de találkoztam olyannal is, akinél volt átfedés:

-Volt, vagy van valamilyen belső problémájuk. Jó esetben leküzdötték, és ezért úgy érzik másoknak is tudnak segíteni, rossz esetben itt akarják kezeltetni magukat

-Bölcsészek a humán területek adta arroganciával, közben viszont rettentő műveletlenek amiben a képzés sem segít

-Picit arrogánsak

-Nyitott, bulis szak közvetlen emberekkel

-Nagyon sokan közülük elsőgenerációs értelmiségiek, ez n y i l v á n nem negatívum, de ad egy nagyon jellegzetes attitűdöt

-Illetve a klasszik, ami följebb is elhangzott, hogy nagyon sokan azért jelölik be, mivel lövésük sincs mit tanuljanak, de úgy értik "valamit muszáj"

"Én azt hallottam, hogy nagyképűek. Ezt alá tudja támasztani/megcáfolni valaki? :D"

A kérdés sztereotípiákról szól. Sztereotípia lényege éppen az, végeredményben nem igaz.