Nagyon szarul vagyok mentálisan, mit tehetnék?(a pszichológuson kívül-ott már voltam, de nem segített)

Németországban lakok kb 5 éve a szüleimmel. A nyelvvel mostmár nagyon nincs bajom, úgyhogy szerintem nem ez a probléma. Egy éve végeztem a tizedikkel, legjobb tanuló voltam, tavaly volt életem legjobb éve. És itt iskola csak 10. osztályig van, utána szakiskola, munka vagy nagyon magas szintű iskola az opció. Én bevállaltam a magas szintű sulit, a jegyeim le romlottak, mert nem marad meg a fejemben semmi, mindegy mennyit tanulok elfelejtem másnapra. A barátnőimmel megszakítottam a kapcsolatot mert egy másik lányt egyfolytában csesztettek és én az ilyent nem szeretem. Egyetlen örömöm a barátom, aki úgy szeret, hogy úgy szeretve még nem voltam, már ettől a gondolattól is elfog a sírás. Csak az a baj, hogy távkapcsolat van vagyunk és 4 órára lakik tőlem ezért csak szombatonként láthatjuk egymást. A nyarat viszont együtt tölthettük Erdélyben, ahonnan származom(itt Németországban 6 hét a nyári vakáció-abból 5-öt ketten voltunk) és tegnap jöttem haza. A szüleim amióta hazajöttem ignorálnak, ha köszönök nem köszönnek vissza és egy szót se szólnak hozzám, mert megtudták, hogy lefeküdtem a barátommal(18 éves vagyok) és ezért hozzám se szólnak. Anyum pedig úgy elrakta a macit amit a barátomtól kaptam legelső találkozásunk kor, hogy nem kapom sehol, pedig tudja, hogy mennyit jelent nekem az a maci. Nagyon szeretem a barátom és ő is engem. Ha nincs velem nagyon elveszettnek érzem magam. Most is eljöttem egyet sétálni, mert az régebb mindig feldobott, de ahogy ő eszembe jutott, megint egyből elkezdtem sírni. Félek most a sulitól is mert tudom hogy rohadt nehéz lesz és ha tavaly már rontottam, amikor még nem volt ilyen nehéz, akkor mi lesz idén?

Akármit csinálok, akárhol, fog el a bőgés és nem tudom, hogy hogy mászhatnék ki ebből.