A transzneműeket miért nem abban segítjük, hogy megtanulják elfogadni, hogy annak születtek, aminek?

"Yep. És mennyi infód van a gendertudományról? Amit az elemi logikáddal kilogikázol. Hát ennyi az űrkutatásról is van..."

Akkor fel tudnál világosítani minket?

Szeretném én is tudni, hogy mi a "nő"-nek az (új) definíciója, ami nem az, hogy biológiailag annak született, és ami logikailag, tudományosan is megállja a helyét, azaz nem önmagával magyarázandó, hogy "A nő definíciója így rövidre zárva annyi, hogy elegendő aspektusában megfelel a nő meghatározásának" mert eddig még csak ezt hallottuk, de ez nem definíció!

Képzeld el mennyi pénztől esnének el az orvosok, hogy ha aktuálisan megoldást nyújtanának betegségekre. Szerinted a sebészek mennyi pénzt keresnek ezeken az embereken azáltal, hogy a pszichiáter megállapítja róluk a transzneműséget? Tisztelet a kivételnek, de azt tudjuk, hogy az orvosok nagy része nem segíteni akar, hanem a zsebét tömni. Ahogy azt se mondja nekem senki, hogy a szívet dobogtató nanorobotokat már kitalálták, de a rákot még mindig nem tudják meggyógyítani.

Én is mindig úgy gondoltam, hogy itt az élet elfogadásával van probléma. Ezek az emberek azt mondják, a műtét után el tudták fogadni magukat... de ez a legnagyobb ellentmondás. Az nem elfogadás, ha valamit az ízlésed szerint változtatsz. Az elfogadás az, mikor valamit, amit nem szerettél korábban, igyekszel más szemszögből nézni, és a gyűlöleted helyett a szereteteddel ellátni. Ez olyan, mint a hűség kérdése, könnyű akkor hűségesnek lenni, ha nem vagy próbára téve a hűségedben. Könnyű azt mondani, hogy elfogadtad magad, amikor nincs rajtad olyan, amit nem szeretsz, csakhogy az elfogadás ott kezdődik, hogy azt is elfogadod, ha olyan van rajtad, amit nem szeretsz.

Ez nem csak a transzneműekre vonatkozik. Az emberek nagyon sok mindent nem tudnak elfogadni az életben, amíg meg nem változtatják a hozzáállásukat és a nézeteiket az adott dologról. Amíg azt sulykolják magukba, hogy márpedig ez és ez van, és más nem lehet, addig mindig utálni fogják a "mást". Mindegy, hogy egy toxikus kapcsolatról van szó, vagy munkahelyi stresszről. A saját gondolkodásmódod változtatásával fogsz csak elérni tartós eredményt. De nagyon sokan megállnak az önsajnálatnál, és olyan megoldásokba hajszolják magukat, ami inkább csak a probléma elkerülése.

Azt mondják a transzneműek, hogy őket nem fogadják el. De, egy férfit férfiként ugyanúgy elfogadnak, mint egy nőt nőként. Tehát az elfogadás BENNÜK nem történik meg. Hogy ők férfik egy férfi testben vagy nők egy női testben. Ez a nem elfogadás, és az ezzel járó megnyilvánulások és esetleges kozmetikai beavatkozások azok, amik később kiváltják másokból a nem elfogadást. A saját csapdájukba sétálnak bele azzal, hogy bemagyarázzák maguknak, hogy az emberek kiközösítik őket, miközben ők maguk azok, akik nem szeretik magukat annak, amik.

Ez számomra nem nevetséges vagy szánalmas, csupán szomorú. Nem utálom se a transzneműeket sem a melegeket, sem egyéb embertársainkat. De igazán nem is szólnék bele az életükbe. Nem az én élem elvégre. Ha meg akarja csináltatni valaki a műtétet, hát csináltassa - elfogadás a kulcsszó itt is. Nem tartom jó ötletnek, nem tartom megoldásnak, de ő az, akinek meg kell tanulnia, hogy az életben van, amit nem ezzel a fajta megváltoztatással lehet megoldani. A végén úgyis csak az számít, hogy boldog-e valaki ebben a földi létben. Ha az, akkor jó döntést hozott. Viszont én még nem láttam igazán, hogy egy transznemű tényleg magára talált volna. Én úgy látom, ugyanolyan arányban vannak köztük is öngyilkosok, stresszesek, ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint azok, akik nem operáltatták át magukat, vagy akik nem transzneműek. Nem hiszem, hogy ez nemi kérdés. Ez hozzáállás kérdése, amiről feljebb is beszéltem. Ha elfogadod az életedet a problémáiddal együtt, akkor mindegy, milyen nemű vagy korú vagy, boldog leszel. Ha nem fogadod el, akkor nem, hiába műtteteted át magad.

De ezzel senki nemigen fog foglalkozni medikai szempontból. Ugyanabból az okból, amiért nem foglalkoznak szimpla depressziós- vagy pánikbetegekkel. A mai világban az a módi, hogy betömjük az emberek száját gyógyszerrel, és jólvanelmehet. Első kézből ismerem ezt, mint pánikbeteg. A terápia mit sem ér, a pszichiáternél 5 percig vagyok bent. Ilyen orvosi hozzáállás mellett aligha lesz bármilyen mentális vagy épp fizikális problémára valós válasz. Ha meggyógyulsz, nem fizetsz többet a vizsgálatokra, és nem veszel több gyógyszert, ez nekik nem nyereséges. (Még egyszer, tisztelet a kivételnek, aki a gyógyítás miatt lett orvos, nem a pénzért, de sajnos kevesen vannak, és ezt minden magyar ember érzi, akinek nincs pénze magánrendelésre.)

Ez egy olyan összetett probléma, amire sajnos manapság nehéz választ találni. De minden bajra elsősorban magunkban kell keresni a megoldást, nem külső segítségben, vagy legalábbis a nagy része belül dől el. Minden betegségnél, minden fejben dől el. Igazából mindannyiunkban megvan a lehetőség, hogy 100%osan meggyógyítsuk magunkat, de a mentális szintünk erősen le van rombolva a modern világ által. Elvesztettük a kapcsolatot a saját erőnkkel, a saját lelkünkkel. Ezért szeretem jobban manapság az ázsiai gyógyászatot, ahol még mindig nagy figyelmet szentelnek a test és lélek kacsolatára. Nem véletlenül járnak az élen majdnem minden tekintetben az ázsiaiak. Érdemes utána nézni.