A transzneműeket miért nem abban segítjük, hogy megtanulják elfogadni, hogy annak születtek, aminek?

2024, ahol a transz neműség betegség, de a covid kitaláció.

Nagyon jó.

"– Egy pszichiáter kolléga irányította hozzám ezt a 19 éves fiút, aki elmondta, hogy gyerekkora óta úgy érzi, hogy téves testbe van zárva, és ő valójában lány. A kezdő pszichológusok szakmai naivitásával álltam az esethez: úgy véltem, hogy a probléma forrása a gyerekkorban keresendő, az akkori negatív tapasztalatokat kell megnézni és átértékelni. Reméltem, hogy a terápiával majd az érzelmi zavarokat is korrigáljuk, miáltal a páciens hozzáállása is megváltozik majd a biológiai neméhez. Egy éven át foglalkoztam vele. Végigvettük az életútját, a gyerekkorát, számos tesztet felvettem vele, rengeteget beszélgettünk, ami a személyiségfejlődése szempontjából nem vált hátrányára, de a nemi identitása mindvégig megkérdőjelezhetetlen maradt. Végül

arra jutottam, hogy valóban nincs más megoldás a lelki problémái enyhítésére, mint a nemi átmenet lehetőségének biztosítása számára. Így pszichiáter kollégámmal együtt kiállítottuk számára a transzszexualizmust megállapító szakvéleményt, ami az élete további, pozitív alakulását tekintve helyes döntésnek bizonyult. Későbbi találkozásunkkor megbizonyosodhattam róla, hogy nőként élve kiegyensúlyozottá tudott válni.

Ranschburg Jenő Pszichológiai rendellenességek gyerekkorban című könyvében írja: „A biológiai nemmel ellentétes nemi identitás (transz-szexualizmus) esetén a pszichoterápia (akár dinamikus, akár viselkedésterápia) eredménytelen: az egyénnek önmaga neméről kialakult meggyőződése a lényeget tekintve megrendíthetetlen.” A pszichológusprofesszor ugyanitt világosan elkülöníti a nemi identitás zavarát a nemi szerep „zavarától”. Ezzel azt is világossá teszi, hogy ha egy kislány autóval, illetve egy kisfiú babával játszik, vagy egy felnőtt ember nem hozza a tőle elvárt nemi sztereotip viselkedésformákat, az önmagában még nem utal transzneműségre.

[link]

Kérdező, mint én, akiről beszélsz, és aki szerinted nem létezem és csak egy mentális beteg vagyok, javasolnék neked valamit. Nyerd meg a következő választás, akár egy ilyen programmal is és onnantól úgy fogsz kezelni, ahogy akarsz, már, ha megtalálsz az országban.

De, amig ez nem történik meg, arra szeretnélek kérni, hogy ne szólj bele kérlek az életembe és ne mond meg, hogy én mit és hogy kellene, hogy magamról gondoljak, amikor abban az országban élek, ami szerint én nem is létezek.

Pedig a kérdezőnek nagyon is igaza van. Attól még mert valaki nőnek képzeli magát, de egyébként férfi, attól még nem lesz nő, és a téveszméjének az erősítésével csak olajat öntünk a tűzre és elmélyítjük a betegségét, ahelyett, hogy a probléma gyökerére fókuszálnánk, hogy miért gondolja magát más neműnek, amikor egyértelműen nem az, továbbá milyen ok vezetett oda, hogy másnak gondolja magát, miért nem elégedett saját magával.

Az orvoslásban az egyik legkárosabb dolog, ha a betegnek nincs betegségtudata. Ahogy a kérdező is mondta, ez tényleg megegyezik azzal, amikor a hibajelző lámpát letakarjuk szigszalaggal és vezetjük tovább úgy az autót, mintha nem lenne motorhibás, vagy olajhiányos...