Mióta nem divat egy nyilvános rendezvényen üvöltöző szellemi fogyatékost kivezetni?
Könyvvásáron voltam, ahol az emberek csendben, kulturáltan nézelődtek, bele-beleolvastak a könyvekbe.
Erre bejött egy szellemi fogyatékos kamaszlány az anyjával, és hangosan kérdezgette bele a csendbe, hogy ez mi, az mi, melyiket veszed meg nekem, amivel még nem is lett volna baj, annak ellenére sem, hogy mindezeket 52x kérdezte meg egymás után, mint a daráló, hanem egyszer csak megunta, feljebb emelte a hangerőt, és magas hangon visítani kezdett, hogy fizesd kíííí! menjünk máááár!
És ezt teli torokból, mostmár 152x egymás után.
Nyilván mindenki pókerarcot vágott, oda se néztünk, pedig hallottuk, de gondoltuk, hogy anyuka most szépen megfogja a lányt és kiviszi.
De nem így történt. Anyuka a legnagyobb lelki nyugalommal nézelődött tovább. A lány már magas hangon szirénázott, gondosan megnyomva a mondatok végét, és mindent elordítva még végtelenszer, hátha esetleg nem hallottuk: ennyi ideig itt lenníííí! haza akarok menníííí!
Valahogy tetszett neki ez a -ni végződés, ezt jobban lehetett visítani.
Itt már azért többen halkan mondtuk egymásnak, hogy miért nem viszik már ki, ki akarja ezt hallgatni, na meg neki se jó, hiszen jól hallhatóan ő se akar itt lenni.
Vártuk, hogyha anyuka is debil, akkor legalább a biztonsági őr kikíséri őket, de nem így lett. Pókerarccal sétálgatott úgy, hogy egy elvileg csendes rendezvényen teli torokból üvölt egy elmebeteg.
Nem a beteg tehet róla, ezt tudjuk. De régen az ilyet kivitték vagy kikísérték. Mikor változott ez meg?
Többen emiatt hamarabb leléptek, és igazuk is volt. Senki sem ezért jött, hogy ezt hallgassa. Én is siettem, ahogy tudtam, de meg kellett keresnem, amiért mentem, bár már alig tudtam figyelni az üvöltéstől. Egy csendes rendezvényen.
Szóval miért is 100 embernek kell hátrányba kerülnie 1 miatt?
Mikor változott ez meg?
A régebbi időkből pedig konkrétan egy eset volt, amire nagyon emlékszem: egy finom, halk élőzenés, hangulatvilágításos étterembe este, ahová meghitt randira mentek az emberek, szintén bejött egy család (akikkel semmi gond nem lett volna) egy ugyanilyen üvöltöző szellemi fogyatékkal élő beteg gyerekkel.
Ott megállt a zene, mindenki döbbenten nézett maga elé, míg végül jött a tulajdonos, és kikísérte az egész családot.
Ez van sajnos, hogy meg kell érteni, hogy nem mindenhová való mindenki. Ez a lemondás, áldozatvállalás, amiért dupla jutalmat érdemelnek majd odaát, és már ebben az életben is az ilyen gyereket nevelő szülők.
Ez olyan, mint amikor én ébredtem a mélyaltatásból a kórházban egy súlyos műtét után, akkor is magamon kívül üvöltöztem, csak nem tudtam róla, később mesélték. Állótólag nemcsak a szoba, hanem az emelet se aludt sokat tőlem aznap éjjel. De az egy kórház, annak ott a helye (másnap, ahogy kitisztult az agyam, bocsánatot kértem). De biztos vagyok benne, hogy aznap este nem vittek volna el engem se étterembe, se könyvvásárba, hiába tudtam járni. Ez ilyen. Nem voltam akkor odavaló, ahogy ezek a szegény betegek sem.
Nagyon köszönöm a válaszodat, 50-es!
Szó sincs túltolásról, csak a válaszolók felvetései alapján kicsit elkalandoztam, hogy egyébként mi lenne, ha... szoktam ilyet. A konkrét szitu a kérdésben van.
Álszenteskedésről sincs szó, mert a bentiek már feszengtek, neki az már megalázó volt. A kinti emberek pedig azért ennyire nem foglalkoznak senkivel, mivel utcán vagyunk, senki sem áll meg nézelődni. Illetve azt mindenki tudja, hogy miért van kint, pont ezért, mert így viselkedik, tehát azt sokkal könnyebben megértik, mint azt, hogy miért van bent.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!