Mióta nem divat egy nyilvános rendezvényen üvöltöző szellemi fogyatékost kivezetni?
Könyvvásáron voltam, ahol az emberek csendben, kulturáltan nézelődtek, bele-beleolvastak a könyvekbe.
Erre bejött egy szellemi fogyatékos kamaszlány az anyjával, és hangosan kérdezgette bele a csendbe, hogy ez mi, az mi, melyiket veszed meg nekem, amivel még nem is lett volna baj, annak ellenére sem, hogy mindezeket 52x kérdezte meg egymás után, mint a daráló, hanem egyszer csak megunta, feljebb emelte a hangerőt, és magas hangon visítani kezdett, hogy fizesd kíííí! menjünk máááár!
És ezt teli torokból, mostmár 152x egymás után.
Nyilván mindenki pókerarcot vágott, oda se néztünk, pedig hallottuk, de gondoltuk, hogy anyuka most szépen megfogja a lányt és kiviszi.
De nem így történt. Anyuka a legnagyobb lelki nyugalommal nézelődött tovább. A lány már magas hangon szirénázott, gondosan megnyomva a mondatok végét, és mindent elordítva még végtelenszer, hátha esetleg nem hallottuk: ennyi ideig itt lenníííí! haza akarok menníííí!
Valahogy tetszett neki ez a -ni végződés, ezt jobban lehetett visítani.
Itt már azért többen halkan mondtuk egymásnak, hogy miért nem viszik már ki, ki akarja ezt hallgatni, na meg neki se jó, hiszen jól hallhatóan ő se akar itt lenni.
Vártuk, hogyha anyuka is debil, akkor legalább a biztonsági őr kikíséri őket, de nem így lett. Pókerarccal sétálgatott úgy, hogy egy elvileg csendes rendezvényen teli torokból üvölt egy elmebeteg.
Nem a beteg tehet róla, ezt tudjuk. De régen az ilyet kivitték vagy kikísérték. Mikor változott ez meg?
Többen emiatt hamarabb leléptek, és igazuk is volt. Senki sem ezért jött, hogy ezt hallgassa. Én is siettem, ahogy tudtam, de meg kellett keresnem, amiért mentem, bár már alig tudtam figyelni az üvöltéstől. Egy csendes rendezvényen.
Szóval miért is 100 embernek kell hátrányba kerülnie 1 miatt?
Mikor változott ez meg?
És köszönöm a válaszokat.
Azt hiszem, tanulságos vita alakult ki a témáról, ahol mindnyájan tanultunk valamit. Még a trollok is. Ahogy én is.
Korrekt. Csak, hogy ne a szentasszony képét vetítsem, gyorsan leírom, hogy ezzel ellentétben agybajt kapok (na már megint:)) az egész délutánokat fejhangon végigvisító, bárhol-bármit rombolható, anyuciékszemefénye Ödönkéktől akikre nem szabad rászólni, mert ők tökéletesek. De a beteg az nekem nagyon más.
Tényleg szépen összeértek a nézőpontok, örülök neki, egyre ritkább az ilyen.
Biztos, hogy én se érezném magam komfortosan ebben a helyzetben, DE nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a lány anyja is épp olyan ember, mint te vagy én, neki valószínűleg nincs módja máshogy eljutni egy könyvvásárra, csak ha viszi a lányát is. Ismeri a gyerekét, tudja, hogy egy idő után nyafogni fog, de valószínűleg azt is tudja, neki ez még egy sima alap nyafogas, nem konkrétan szenvedés. A hangerő meg talán neki már fel sem tűnik.
Ez van, ezek az emberek is köztünk élnek, és a családtagjaik is, akik azért ettől még szeretnének néha olyasmit is csinálni, ami neked vagy nekem teljesen természetes, nekik viszont jóval ritkábban adatik meg.
Világos, egyetértek veled is.
De azért azt te is tudod, hogy régen finoman (nem megalázóan) tényleg kikísérték az ilyen betegeket és hozzátartozóikat. Nem egyet láttam már régebben.
S amit még nem tudok eldönteni, hogy igaz lehet-e, amit ott suttogtak, hogy azért az anyuka is miért hagyja, hogy a lánya ennyire megalázza magát. Oké, hogy nem tudja, hogy mit csinál, de pont ezért megalázó neki is, nem?
Én azt mondom, hogy igen is, meg nem is. De ezt se kell hagyni egy szülőnek, hogy ilyen helyzetbe sodorja magát a gyerek, hiszen a betegnek is van méltósága. Ezért is jobb neki kint ilyenkor.
De persze van az a helyzet is, amit te mondasz. Szerintem a könyvvásár viszont nem az a helyzet volt.
Arról pedig nem is beszélve, hogy mi, akik nem ismerjük a beteget, nem tudhattuk, hogy elkezd-e dühöngeni, ugyanis a könyveket már csapkodta.
Ha kárt csinál, ki fizeti ki?
Mi meg már nem is mertünk a közelébe menni, nehogy megtámadjon valakit. Lehet, hogy nem olyan típus. De mi, idegenek ezt nem tudhatjuk. A magatartása pedig egyre rosszabb volt.
Kérlek, hogy a felvetéseimre reagálja és/vagy indokolj.
Ezzel így semmit sem lehet kezdeni. Nincs indoklás, azt se tudom, megértetted-e, amiket eddig írtam... mintha a falnak beszélnék.
Ennek így nincs értelme, csak a párbeszédnek, vitának.
Annyit esetleg én tudok reagálni a kérdésedre, hogy egy dühöngő őrült esetén már mérlegelnie kell a biztonsági őrnek is, igen. Mert neki a többség biztonságát kell szem előtt tartani. Annak már végképp nem lehettünk volna kitéve, hogy akár meg is támadjon minket, ez túlzás. Akár csak egy megrángatás vagy egy megcsapkodás erejéig sem (nem komoly támadásról beszélek).
Ismétlem, nem volt ilyenről szó (még?), de a biztonsági őrnek igenis résen kell lennie ilyenkor, hogyha elkezdi, akkor kivigye. És a vagyonvédelem is a feladata, azt se nézhette volna el, ha sorra teszi tönkre a könyveket dührohamában.
Az mentette meg a helyzetet, hogy anyuka tényleg elindult fizetni, a lány ezt valahogy felfogta, és visszaváltozott az eredeti "mit vettűűűnk?" "ebből majd olvasol nekeeeeem?" kérdésgyárossá.
Én már kint voltam, de még kint is hallottam, ahogy fellélegeznek és majdnem megtapsolják, amikor kimentek.
Új válaszoló vagyok, nagyon necces szitu. Engem egy egészséges kisbaba sírása is zavar, nem még mondjuk pl. artikulálatlan hangon kiabáló sérült felnőtt, de nem mutatom, és próbálok toleráns lenni. Pontosan azért, amit a 44-es válaszoló leírt. Dühíteni viszont kizárólag csak az szokott, mikor mondjuk részeg vagy szimplán csak agresszív ember viselkedik vállalhatatlanul.
„Az anyjának ismernie kell a beteg gyerekét már 15-16 éves korára. Tudnia kell, hogy hol mennyi ideig képes maradni.”
Látszik, hogy nincs gyereked, se egészséges, se sérült. A lány nem a korának megfelelő értelmi fejlettségű, az idegrendszere sem lehet átlagos, elég valószínű, hogy bőven vannak váratlan kiborulások is, amit nem lehet előre látni. Még egészséges gyereknél is megesik, nemhogy sérültnél.
„S amit még nem tudok eldönteni, hogy igaz lehet-e, amit ott suttogtak, hogy azért az anyuka is miért hagyja, hogy a lánya ennyire megalázza magát. Oké, hogy nem tudja, hogy mit csinál, de pont ezért megalázó neki is, nem?”
Álszenteskedsz. Kint nincsenek emberek, ott nem alázza meg magát? Arról nem szólva, kötve hiszem, hogy egy középsúlyos vagy súlyos értelmi fogyatékos felfogná, hogy kínosan viselkedik/viselkedett. A 2 éves, dackorszakos, földön fetrengő, toporzékoló gyermek sem fogja fel. Szóval, szerintem tök felesleges ilyen bullshiteket felhozni.
Nem tudok tökéletes megoldást. Ha valóban nagyon hangos, kicsit már heves is a történet, akkor odamehet a biztonsági őr, és szólhat, igen (nyilván máshogy kezelve, mintha mondjuk egy drogos hülyegyerek feszkózna, szóval, szelídebben), de ahogy írtam, ez nagyon kellemetlen minden érintettnek. Az anyának, annak is, aki hallgatja, a biztonsági őrnek is. Természetesen, ha konkrét rongálás, támadás történik, akkor azonnal közbe kell avatkoznia az őrnek, de kérdező, kicsit túltolod már szerintem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!