Nők! Inkább szerettek, vagy inkább nem szerettek nőnek lenni?

10

Engem egyszerűen irritál ez az obligát nőgyűlölet.

Na az ILYENEK miatt nem jó magamat is nőnek nevezni…

De hogy akkor a kérdésre is válaszoljak…

Az életem minősége változó volt az elmúlt két és fél évtized alatt. Voltak nagyon jó és nagyon rossz periódusok, de egyiknek sem volt köze ahhoz, hogy nő vagyok. A személyes boldogságomhoz nem járul hozzá, de nem is vesz el a nemem.

Az élet egyes területein pedig nyilván érzem a hátrányát: szexuális zaklatás, mocskolódó kommentek a Facbookon (random albérlet keresés kapcsán), enyhe munkahelyi megkülönböztetés stb. Igen, ezek szar dolgok.

De aki azt mondja, hogy amiatt nincs szociális élete, mert NŐ, az vagy hazudik vagy egy isten barma.

Szexi, szép nő nagyon szeretek lenni.

Átlagos vagy ronda nem lennék, úgy szar lehet az élet.

Sosem éreztem úgy, hogy nem akarok/nem szeretek nő lenni.

Hozzáteszem, én egész egyszerűen úgy élek, hogy nem fogadom el, hogy nőként alárendeltnek kellene lennem, vagy kötelezően ki kéne szolgálnom bárkit és másokért kell élnem.

Tanultam eleget, hogy jó munkám legyen és jól keressek, ne mástól függjek anyagilag. Olyan férfihoz mentem feleségül, akinek magától is alapvető, hogy a feleség nem egyenlő hátartási robot, és ha egy házban két felnőtt él, akkor két felnőtt csinálja a házimunkát. Ugyanez vonatkozik a gyerekekkel való foglalkozásra is. Nálunk tényleg egyenrangú a kapcsolat minden téren, mindenki igényei fontosak és kölcsönösen támogatjuk egymást. Ugyanígy a karrieremet se áldoztam be a család oltárán, ami nem azt jelenti, hogy állandóan dolgozom és sosem látnak, csak ésszerűen oldjuk meg a gyerekek körüli dolgokat, nem automatikusan én szorulok vissza részmunkaidőbe, hogy mindenki másnak jönnyű legyen rajtam kívül.

A menzesz, szülés-szoptatás az én értelmezésemben meg olyan dolog, hogy ja, ezek kellemetlenek, de van kárpótlás. Én hordtam ki és szültem meg a gyerekeket, ami nem volt sétagalopp, de senki nem veheti el tőlem az élményt, ahogy éreztem őket már születésük előtt mozogni, ahogy kapcsolódtak hozzám a nulladik pillanattól, semmihez sem fogható módon. Ilyen kötődés csak az anya felé van. Ez most lehet szentimentálisnak hangzik, tudom, racionálisan ez nem érv, de ezek nem is igazán racionális dolgok, inkább érzelmi, amit csak az ért, akinek van gyereke. Aki sosem akar szülni, annak mondjuk tényleg szimplán szívás a menzesz, kárpótlás nélkül.

Az, hogy sok nő hp, igaz, de legalább ugyanennyi férfi is idióta, ebből a szempontból szerintem férfiként se lennék előrébb. Meg kell találni azt a pár embert, akivel megvan az azonos hullámhossz, a többi nem számít.

Szóval nem tudom, én nem érzem a női lét hátrányait (a melltartóviselésen kívül :D), de tény, hogy nem is vagyok hajlandó elfogadni azokat a korlátokat, amiket a társadalom egy még mindig ránk kényszerítene, ha tudna. Így sokkal könnyebb boldognak lenni nőként (is).

Mivel sose voltam férfi, ezért nem tudom, hogy azt jobban élvezném-e, mint a jelenlegi női létemet. Mindenesetre sose éreztem azt, hogy "bárcsak ne lennék nő", legfeljebb olyat, hogy "milyen lenne férfinek lenni?".

Nyilvánvalóan vannak hátrányai és nehézségei a nőlétnek, de ugyanúgy a férfinak is. Mondjuk a nőinek szerintem is több nehézsége van, pláne ha olyan szélsőséges országokat is figyelembe veszünk, mint Afganisztán, ahol szó szerint jobban bánnak egy kutyával, mint egy nővel.

Mindezek ellenére ha választanom kellene, hogy maradjak nő, vagy váljak férfivá, szerintem az előbbi mellett tenném le a voksomat. Ebben közre játszhat, hogy sose kerültem meg hátrányos helyzetbe a nemem miatt, ellenben az életemben nagyon szoros és mély női kötelékeim vannak, amiket férfiként nem élnék meg (bár ott is biztosan megvannak ezek megfelelői).

23/N

#16

Na ezért mondom, hogy egy nőnél a külsőn múlik minden. Én jó nőként csak az előnyeit tapasztalom a nőlétnek. Szerintem az egyetlen helyzet, amiben szarabb nőnek lenni, az a szülőség. Az anya viszi szinte az összes terhét a dolognak + kiszolgáltatott is lesz.

#17. Én kifejezetten jól nézek ki de még sosem származott előnyöm belőle. Ellenben hülyének már néztek, főleg idősebb férfiak. Ott van az álláskeresés, ahol sokszor még mindig az első kérdés, hogy mikor mész szülni és azt sem hiszik el, ha egyáltalán nem akarsz szülni.

A szülőség tényleg a legnagyobb szívás de szerencsére választható. Az élet nagy része viszont nem az és még mindig túl nagy azoknak a dolgoknak az aránya, ahol hátrányba kerülsz nőként, függetlenül attól, hogy hogy nézel ki.

Kérlek világosíts már fel, milyen előnyöket tapasztalsz, mert lehet hogy csak én mozgok rossz helyen de a puszta női mivoltom soha semmilyen pluszt nem adott az életemhez, elvárást viszont annál többet.

“ Én kifejezetten jól nézek ki de még sosem származott előnyöm belőle”

Hát akkor valamit szarul csinálsz. Engem az előző meg a mostani párom is luxusnyaralásokra, drága programokra visz, soha nem engednek fizetni, hoznak-visznek kocsival, ha kell pénz, csak felmegyek a puncsra és leakasztok valami pasit, ha szexelni van kedvem, kb. 2 perc alatt találok hozzá jó pasit. Ezek hogy nem számítanak előnynek a férfiléttel szemben? Férfiként tőled várja el a társadalom, hogy sikeres és pénzes legyél, neked kell kezdeményezni az ismerkedéseket stb.