Van aki hasonlóan gondolkozik?

Szerintem nem érnek annyit az apró élvezetek, hogy utána ne legyen semmim. Megvetem azokat, akik önuralmat nem gyakorolva mindenüket elköltik. Olyan emberekről van szó, akik nem legalább bruttó 1 milliót keresnek, hanem max bruttó 700 ezer (nettó 465 ft) a havi fizetésük mégis úgy akarnak élni mint egy király. Sőt van aki kevesebbet keres és ők is ész nélkül szórják a pénzt, mintha nem lenne holnap. Utána meg megy a siránkozás, hogy nincsen megtakarításuk... de azért a legújabb iphone-ra felveszik az áruhitelt, 500 ezer forintos utazást simán kifizetnek (erre azért gyüjtenek), meg minden hónapban vesznek valami kacatot, meg az élelmiszerket se válogatják meg, étterneznek...De mondjuk már egy autószerelőre már nem futja, vagy ha ki kéne fizetni egy ablakcserét, mert a régi elnyűtt szintén nincsen 200 ezrük arra hogy rendeljenek új ablakot és kifizessenek egy kőművest....Miért jó ez? Miért jó az, hogy minden hónap végére lenullázzátok a számlátokat? Miért jó az,ha hirtelen ki kell fizetned valami halaszthatatlant, akkor nem tudsz a zsebedbe nyúlni, mert nincs elég félretett pénzed. Miért jó az ha hónapról hónapra élsz és nincsenek ambícióid? Jó van akinek van és az a felfogása, hogy addig egy kényelmes életet biztosít magának, mert így jobban tud koncentrálni a dolgaira és ha bejönnek a számításai, akkor a többszöröse megtérül, mint amennyit előtte elköltött, de az ritka mint a fehér holló. A legtöbb ember cél nélkül költ, hogy kompenzálja a csóróságát, azon az elven:"éljünk és ne gyüjtögessünk". Miért? Aki gyüjtöget az nem él? Én azon az elven vagyok, hogy :"no pain no gain". Igenis meg kell szenvedni a jó dolgokért, igenis küzdeni kell és nem szabad hagyni hogy kiszolgáltatottá tegyem magam az anyagi javaknak, vagy a pillanatnyi élvezeteknek. Ettől függetlenül én is elcsábulok, de tudom hogy azért néha nekem is szükségem van rá, nem megszokásból. Ezért van az, hogy már hétszámjegy van a bankszámlámon, ezért van az, hogyha elmegyek a skandináviába sarki fényt nézni nem sínyli meg a pénztárcám, ezért van az, hogy vehetek magamnak drágább biciklit vagy egy jobb fényképezőgépet vagy ezért van az, hogy lesz önrészem egy ingatlan megvásárlásához... És szerintem pont ezekért a minőségi célokért nem szabad ész nélkül pénzt költeni.

Nos mi a bajom? Hogy rohadtul egyedül vagyok ezzel. Mert nincs egy cimbim aki hasonlóan ambíciózus és mivel én is ember vagyok kell a társaság rohadt idegesítő hogy mások képtelenek megtenni pár lépést azért, hogy jobb életük legyen. Emiatt simán össze tudnék veszni másokkal, egyszerűen megvetem azokat, akik nem képesek áldozatot hozni, azért hogy ne maradjanak áldozatok