Van aki hasonlóan gondolkozik?

"Látod, itt a probléma. Fogalmad sincs, mennyit dolgozik az ember a saját ingatlanáért. Ezért vicc, amikor a magas lóról pofázol."

Hát nézd, egyelőre önrészre gyűjtök (ALBÉRLET MELLETT), és haladok vele. Szóval csak tudom mit jelent sokat dolgizni, főleg úgy hogy kiegészítő munkát is vállalok😉. Meg láttam hogy a szüleim mennyit dolgoztak főleg úgy hogy nekem is segítenem kellett az otthonuk felújításában. De te nyílván mindent tudsz rólam hogy ilyeneket mondj rólam☺️

#20

"Eddig melletted voltam, kérdező, de ezzel a mondatrészeddel, mondatoddal elárultad magad, hogy szimplán csak irigy vagy azokra, akik más életet élnek, jobbat, mint te. Irigyled azokat, akik mind anyagiakat, mind pedig szeretetet megkaptak a szüleiktől."

Egy bizonyos szintig van bennem irigység. De nekem az ő felfogásuk az én életemben nem állják meg a helyüket, szóval ezen már nem érdemes kattogni🙂

De te mondod hogy mindent megkaptál és egyke is vagy. Szerintem mi nem vagyunk összeegyeztethetők. Teljesen más dolgokat tapasztaltunk.

Köszönöm a jó tanácsot, de az az igazság hogy nem utazom olyan sokat. Évente max kétszer és azt is azért mert megendgedhetem magamnak, mert van rá pénzem🙂.

És tetszik vagy sem, akkor is megszenvedsz a jó dolgokért. És hiába akarsz megbántani (nem megy mert sok mocskot el kellett viselnem az elmút 5 évben😅), akkor sem fogod megváltoztatni a felfogásomat. Küzdelem nélkül csak annyit érek el hogy becsapom magamat. Elhitetném magammal hogy nekem ez lenne jó, de valójában nem is. Próbáltam és nem ment. És miért? Mert én ebben csak kompenzációt látok. Vagy nem is tudom elég nihilista vagyok.

"Pont eleget írtál le magadról, a többiek is látják. Beképzelt kis irigy nímand vagy, akárhogy vigyorogsz és ordibálsz"

Szinte már szakértőim vagytok😁

#25 valahol igazad van, de én itt a szenvedést úgy értem, hogy sokszor azt kell csinálni amit nem akarok. Én is tudatos vásárló vagyok, meg szeretek utána járni a dolgoknak mind a költséghatékonyság és a minőség kombinálása....amit kell azt megszerzem.

Valóban nem volt egy steril életem, de pont ezért nem állja meg a helyét a te apukád felfogása az én életemben. Meg az lenne a kérdésem, hogy mi volt a legmegpróbáltatóbb időszakod az életedben? Esett-e már teljesen össze az énképed meg a világról alkotott képed? Cserbenhagyva zéró segítséggel kellet-e a mocsokból kimásznod? Nekem az elmúlt 5 év kész küzdelem volt és ennek hatására teljesen máshogy tekinte a jóléti emberre.

De kérdezem tőled.Volt egyáltalán igazi válság az életedben?

#28 A szeretteink halála nagyon válságos tud lenni, de ha volt ki támogasson, segítsen átvészelni, akkor érthető, hogy sikerült ebből felemelkedned

Hát nekem a legnagyobb fájdalmat a szeretteim okozták, ezért omlottam össze, és rettenet csóró voltam, szobát béreltem és elkezdtem dolgozni (akkor volt a nagy összeomlás). Persze egy érettségivel csak pronyó munkát tudtam végezni, és nem a legmotiváltabb emberek vettek körül, nem győzték mondani, hogy "ebben az országban éhen lehet halni'. Majd elkezdetm lakást bérelni, elkezdtem nappali tagozaton szakmát tanulni és továbbra is dolgoztam vevőszolgálaton. Na onnantól kezdve lett elegem lett, nagyon sok gátlástalan emberrel kellett szót értenem. De végül sikerült letennem 5ösre a vizsgát és végre normális helyen dolgozom. Jobb lett? Inkább kényelmesebb, de az emberekbe vetett hitem nem jött vissza. De attól még ugyanúgy vannak siránkozós kollégák akik saját lakással, nettó 5-600 ezres fizetéssel csak egy 15 éves szuzukira futotta. És nem kérdezem EZT KELL HALLGATNOM, meg hogy milyen szar országban élünk...tudom hogy nem tökéletes itt minden de miért kell engem lehúzni a f*szsagaikkal. És én nagyon azt látom hogy ebben a jóléti világban az emberek többsége kompenzálja magát azzal hogy minden hülyeséget összevásárol. És hiába jó fizetés meg az anyagi biztonság, akkor se telik egy jobb autóra. Én ezt nem tudom megérteni és ez idegesít másokban.