A középsúlyos vagy súlyos autista emberek hogyan tudnak a társadalom hasznos tagjaivá válni? Mit szeretnének: különlegességük elismerését vagy hogy ugyanúgy kezeljék őket? Az intelligensebbek taníthatóak a társas normákra?

3-as, annak ellenére, h.nem a középsúlyos/súlyos autistákról írtál (ahogy ezt később említetted is), a hozzászólásod tűpontos, és szerintem nagyon hasznos a társadalom érzékenyítése szempontjából. Autista (felnőtt) gyermekem ugyanezzel küzd és egyetlen vágya, hogy elfogadják és megértsék, milyen ingerektől fárad le az idegrendszere. Volt erre egy kísérlet is: átlagembereket egy olyan szobába tettek, ahol iszonyú sokféle zaj volt nagyon durván felerősítve (utcazaj, szomszéd teremben énekóra, nagyon hangos emberi beszéd, munkagép zaja), olyan hangerővel, amit nem szoktunk meg. Sok autista ugyanis mintegy felerősítve hallja a külvilág zajait (ezért van, aki pl.nem szeret együtt enni másokkal). Ilyen körülmények között kellett a kísérlet résztvevőinek koncentrálniuk és megtanulniuk valamit. Nyilván ez nagyon nehéz volt, és a végére az idegrendszerük is teljesen elfáradt. Az autisták közül azoknak, akik szenzoros érzékenységgel is küzdenek, ilyen majdnem az egész napjuk (kivétel, amikor el tudnak vonulni egy csendes helyre), ezért is hordanak sokan füldugót. Senkinek eszébe nem jutna nyilván egy kerekesszékest megszólni, miért nem képes járni. Egy autistától kérni a szemkontaktust ugyanez a kategória lehet Persze valamilyen szinten ez is csak egy sztereotípia, az én gyerekem pl.lászólag egész jól tartja, de valójában a szemöldöködet/homlokodat nézi. M

Mindezt az előzőekben kialakult párbeszédre reflektálva írtam, nem a középsúlyos/súlyos autistákról. Viszont a szakemberek (pl.Stefanik Krisztina pszichológus, aki Mo.-on az egyik legelismertebb szakertője a témának) azt is mondják,h.egy "magasan funkcionáló" autista (aki tud beszélni, tanulni, dolgozni is talán) is lehet súlyosan érintett olyan tünetekben (pl.szenzorosság), ami pokollá teszi az életét. Ezért a sulyos-enyhe autista megtévesztő lehet. Amúgy épp a magasan funkcionáló autistáknál gyakori,hogy "maszkolnak", azaz próbálják lemásolni,hogyan viselkednek mások,nagy erőfeszítéseket tesznek,hogy alkalmazkodjanak (pl.nem szólnak, amikor a sok inger hatására túltelítődnek és iszonyúan elfáadnak),ez viszont egy idő után kiégéshez vezethet. A gyerekem fiatal felnőttként megtapasztalta ezt, senkinek nem kívánom: az addig jól tanuló gyerekem elvesztette érdeklődését minden iránt, a szobáját nem merte elhagyni, mert még a lakás többi részén sem érezte magát biztonságban. Hosszú idő és szakember segítsége kellett,hogy kijöjjön a gödörből, de most már egyenesben van: egyetemre jár és minél előbb dolgozni szeretne, addig is önkénteskedik. Ezt csak annak szemléltetésére írtam,hogy a magasan funkcionáló autistáknak is lehetnek súlyos tüneteik. Bocs, ha hosszú voltam.

Sajnos sehova nem lehet őket betenni. Még a közepest talán egy droid melóra felügyelet mellett (takarítás pl, de tisztítószerek használata nélkül), de a súlyost lehetetlen. Elmagyarázni se lehet neki, hogy mit csináljon.

Kegyetlen a véleményem, de lehet nem is kéne a nagyon súlyos értelmi betegeket életben tartani :/ Rengeteg energiát és pénzt elvon a társadalomtól. Soha nincs elég ápoló, a családok belerokkannak anyagilag és mentálisan. Persze aki akarja csinálja, de sokaknak választása sincs, csak egyszerűen muszáj.

#12 tűpontosan ugyanez a vélemenyem, mint Neked!

Finoman utalgattam is rá az első hozzászólásomban (második válaszoló vagyok), hogy amennyiben én volnék érintett, én sem szeretnék így élni, egész életemben mások terhére lenni, és egy örök teher, zsákutca lenni a szeretteim számára!

Bizony, a súlyosan értelmi fogyatékos embereket semmi értelme életben tartani, amikor ők maguk is szenvednek, és akkor a szerencsétlen családjukról (akik egészséges életet élhetnének, dolgoznának, tanulnának, gyerekeket vállalnának, utaznának...) nem is beszélve, hogy tönkremennek egy ilyen ember mellett. Őszintén szólva, pont ezek miatt soha nem ítélem el, aki intézetbe adja az ilyen betegséggel élő rokonát.... Mindenkinek 1 élete van, mindenki élete ugyanannyira fontos, ugyanannyira értékes! Nem várhatjuk el senkitől sem (a saját anyánktól, saját gyerekünktől sem!) hogy tönkremenjen miattunk, pokollá legyen az Ő élete is azért, mert betegek vagyunk...

Soha ne legyen szükség persze senkinek ilyen döntés meghozatalára, szívből kívánom!

#15 ne haragudj, valóban nem neked szólt volna a kommentem, hanem a saját magát autistának valló, ellenben tökéletesen fogalmazó, egészséges gondolkodással bíró kommentelőnek! 🤷‍♀️

Emberek vagyunk, benéztem, bocsánat, jogos!👌

#14 helyesbítek: nem az értelmi fogyatékosságon, és nem is az autizmuson van a hangsúly! Emberek milliói élnek az autizmus spektrumzavar egy bizonyos fokán, úgy, hogy nem is sejtik magukról, hogy érintettek! Rengetegen diagnózist sem kaptak (a mostani huszonéves-harmincas korosztály például tele van ilyen fiatalokkal, pedig tipikus autista tüneteket hordoznak!).

A hangsúly inkább azon van, képes-e beilleszkedni a többségi társadalomba, képes-e normálisan viselkedni, avagy sem! Hidd el, az emberek elsöprő többsége nemkívánatos személyként asszociál egy dührohamokkal élő, önállóan létezni nem tudó, családját kizsigerelő emberre, mindegy, milyen oknál fogva olyan: akár személyiségzavaros is lehet, nem feltétlenül az autistákra kell itt kihegyezni a beszélgetést!

Vagy te szívesen élnél egy fedél alatt egy papíron is ön- és közveszélyes, agresszív emberrel, akiről nem tudod előre megjósolni, mikor tesz kárt benned, vagy a kisebbik gyermekedben? Nézz jobban a lelked mélyére, legalább saját magunknak ne hazudjunk!

Igen, a legtöbb autista egyébként nem értelmi fogyatékos! Ettől függetlenül tartom továbbra is a véleményem (ami nem mellesleg elég sok embernek ugyanígy véleménye!), hogy ezeknek az embereknek nem sok értelmük van létezni, akármennyire is kegyetlen kimondani.

Sajnos közvetlen példával is tudok szolgálni... adott egy gyönyörű, fiatal, 30 éves nő, paranoid skizofréniával él. A testvérem (férfi) 4 évet húzott le mellette, mert szerelmes volt!

Teljesen tönkrement, a lány többször megtámadta őt is, a legutolsó csepp a pohárban azonban az volt, amikor 28 éves korában a saját édesapját sebezte meg a nyakán egy üvegszilánkkal. Nem autista, "csak" paranoid skizofrén, és agresszív a javából!

A családja kitagadta, pszichiátrián él mostmár, mert gyógyszerek nélkül esélytelen a normális magatartás kifejtése is részéről.... szerinted elítélendő az édesapa, vagy akár a testvèrem, akik 20 esélyt adtak neki, és sosem változott meg? Nem gondolom!

A konzekvencia ugyanaz: társadalomképtelen, mentális betegséggel élő, nem értelmi fogyatékos, ellenben rendkívül agresszív nőről beszélünk, akinek (amíg "szabadlábon" volt) 2 hetente voltak garázdasági ügyei, egyszer egy kisgyermeket is bántott, igaz, őt "csak" ellökte úgy, hogy a homlokán keletkezett vérző horzsolás. ..

Na, ez az a szint, amit már senkinek nem kötelessége eltűrnie! Ha értelmi fogyatékos, ha nem, ha egészséges mentalitású, ha nem! Az erőszakra nincs mentség, és ezen van a hangsúly, senki nem akarja megvárni, míg meg is öl valakit egy gyengébb pillanatában!

17es itt csak addig empata mindenki amíg a saját családjában vagy más szerettei körében nem bukkan fel egy hasonló lény aki élve emészti fel az egészséges emberek lelkét, szellemét. Nem kívánok rosszat, de képzelje bele magát mindenki abba az élethelyzetbe hogy születik egy abszolút kezelhetetlen és agresszívan viselkedő, akármilyen betegséggel élő gyereke...... rögtön megfontolnátok ki felett és mikor ítélkeztek! Garantáltan tönkremennének itt páran egy ilyen családtaggal való együttélésben!

(Enyhe autizmussal élők ne vegyék magukra kérem, ez nem rátok vonatkozik! )

12-es és 17-es egy náci. Nem lehet olyat mondani, hogy ne éljen valaki, csak mert komoly bajok vannak vele.

18-asnak igazat adok, mert sajnos a közveszélyes elmebeteg vagy fogyatékos valóban olyan, aki nem lehet kint szabadon a társadalomban. A paranoid skizofrénia is sajnos vezethet odáig, mint a leírt nőnél, hogy megver, megvág, stb. embereket. Őt sajnos valóban el kellett zárni a társadalomtól. Az autistáknál azok a veszélyesek, akik harapnak, ütnek-vágnak, másokat zaklatnak. Sajnos nekik és a családjuknak is jobb lenne, ha elhelyeznék egy bentlakásos intézményben, ahol szakszerűen ellátják és nem kergetik az egész családot őrületbe.

Itt van egy riport, ahol bemutatják, milyen nehéz egy súlyosabb autistával együtt élni:

https://www.youtube.com/watch?v=8qVYnxjjJiU