A mérsékelt autizmus spektrum zavar az mit jelent középsúlyos autizmust!?

A "mérsékelt" semmiképp nem jelenthet "középsúlyos"-at, inkább "enyhét".

De az orvosok nem ezeket a jelzőket használják szerintem.

A jelenlegi szabályozás szerint az autizmus spektrumzavarnak 3 csoportja van, ha jól emlékszem (de lehet, hogy 5). Az 1-es a "legenyhébb" fokozat, azaz ezt a diagnózis kapják azok, akiknek "kevés" tünetük vagy viselkedési jellemzőjük van. A kevés relatív: a magasabb fokozatú autistákhoz képest kevés. De a "normál" emberekhez képest meg sok. Annyira sok, hogy eléri azt a szintet, amitől jogos a diagnózis. Kicsit bonyolultnak tűnhet ez így, de... áh, tényleg az. :D

Szóval mondjuk a diagnózis feltétele, hogy valaki legalább 50 pontot elérjen a lehetséges 100-ból. (Ezek random számok, a valósakat nem tudom.)

Ha valakinek 49 pontja van, nem fogja megkapni a diagnózist. (Pedig egy normál emberhez képest ez már elég nagy eltérés.)

50, 51, 52, ... pontnál megkapja az 1. fokozatot.

Mittudomén, 60-tól felfelé a 2-es fokozatot. És így tovább.

Azt is tudom, hogy régen az Asperger-szindrómát teljesen külön vették, külön BNO-kódja is volt. Pár éve viszont már az 1-es autizmushoz tartozik hivatalosan. Amerikában ez a gyakorlatban is így működik. Viszont Magyarországon még mindig szoktak Asperger-diagnózist adni, az eredeti BNO-kóddal.

Az ilyen netes tesztek egyébként többnyire komolytalanok. Egyetlen eggyel találkoztam régebben, ami elég komoly volt.

A valóságban pedig a vizsgálati folyamat úgy kezdődik, hogy ki kell tölteni egy 46 oldalas kérdőívet otthon. (Az Autizmus Ambulancia Alapítványnál így van legalábbis. A többi vizsgálati helyet nem tudom, de ha nem trehányak, akkor hasonló lehet az eljárás.)

A kérdések egy részéhez szükséges a szülők közreműködése (felnőtt vizsgálati alany esetéről beszélek), mert csak ők tudják az infókat a csecsemőkorról, kisgyerekkorról, fejlődés menetéről, akkori szokásokról, viselkedésekről, ilyesmikről.

Ezután jönnek a személyes jelenlétet igénylő vizsgálatok, mindenféle tesztekkel, beszélgetésekkel, és közben figyelik a viselkedést is. 2 vagy 3 ilyen személyes időpont van minimum, néha több.

Plusz a szülői interjú - személyesen vagy online, amikor a szülőktől kérdezgetnek mindenféléket.

Ha már nem élnek a szülők, akkor más rokon vagy közeli ismerős is szóba jöhet, aki tud felvilágosítást adni a gyerekkorról, legalább részben.

Enélkül a "2. személy" nélkül csak nagyon ritkán adják meg a diagnózist; csak akkor, ha minden kétséget kizáróan elegendő információ áll rendelkezésre a gyerekkorról a vizsgált személy elmondása + esetleges bizonyítékok alapján (fotók, videók, iskolai jellemzések, ilyesmik). Ugyanis a diagnózis egyik feltétele, hogy már gyerekkorban is meg kellett lennie bizonyos tüneteknek (a szocializáció és a kommunikáció területén), szokásoknak, viselkedéseknek.

Szóval nem egy egyszerű folyamat, és a vizsgálatot kizárólag pszichiáterek végezhetik; az egyik fajta vizsgálathoz meg még külön végzettség is kell pluszban.

Ha gondolod, nézd végig a kérdőívet az Autizmus Ambulancia honlapján. Kiértékelés nyilván nincs rajta, de legalább átlátod, hogy milyen területekre kérdeznek rá.

Nekem ismerősöm volt vizsgálaton, és előtte a kérdőívnél rengeteg gyerekkori emléke előjött, amikre amúgy már nem is emlékezett. Aztán még később is újabbak és újabbak, a kérdőív beadása után - de ezeket utólag elmondta.