Létezik hogy megváltozzon az ember?

A családi hátterem jó volt. Viszont gyerekkoromban sosem voltak barátaim, elhízott voltam, kiközösítettek és gyakran bullying áldozata voltam az iskolában. Nem fizikailag hanem lelkileg. Ennek következtében az önbizalmam a napokig nincs a helyén és a szociális készségeim sem a legjobbak. Pl nem tudok beilleszkedni sosem egy nagyobb társaságba. Kamaszkoromban kibújtam ebből a jó tanuló szerepből és volt egy durván bulizós időszakom amikor fiúkat hitegettem mert élveztem hogy végre én is a figyelem középpontjában vagyok. Akkor volt még ezelőtt a vadóc időszak előtt hogy egy kiszemeltemre fake profilról írtam rá (lehettem 12-13-14 éves) mert nem mertem kezdeményezni. Nem okoztam kárt meg nem stalkoltam senkit, csak beszélgetés volt. Csak nem lett jó vége a dolognak mert szegény srác egy nem valós személybe esett bele. Azóta bűntudatom van a dolog miatt. A vadóc időszak alatt önző voltam, nem érdekeltek az emberek és az hogy ki mit gondol rólam. Ez a helyzet kb 19-20 éves koromban változott. Azóta visszafogottabb lettem és jobban aterzem a tettem következményét ha valamit elrontottam vagy valakit megbántottam. Igyekszem folyton hogy a jobb verziója legyek önmagamnak de félek hogy egyszer újra előjön ez a vadóc személyiségem