Megsértődnél a sógornődre, ha a terhessége miatt nem jönne el az esküvődre, úgy, hogy előtte Párizsban nyaralgat?

DEHOGY SÉRTŐDNÉK!!

Örülnék, h nem jön! :D

"Nektek is úgy tűnik, hogy a terhesség csak kifogás, mert nem akar jönni?"

Abszolút úgy tűnik.

Én férfi vagyok, nem vagyok sértődős, de tudomásul venném, hogy a testvérem és a sógornőm mostantól olyan, mintha nem léteznének számomra.

Nyilván a születendő gyerekükre én se leszek kíváncsi. És mostantól nincs ajándékozás karácsonykor sem számukra. A gyerek számára sem lesz.

Itt senki sem tanult meg konfliktusokat kezelni es kommunikálni?

Az nem megoldás a felnőtt életben, hogy ha valami gond adódik, akkor rögtön fogod magad és elsétálsz, ahelyett hogy megoldást keresnél a helyzetedre. Családi gondok vannak? Sétálj el egy szó nélkül. Gondok vannak a munkahelyeden? Lépj ki egy szó nélkül. Gondok vannak a párkapcsolatodban? szakíts. A gondolkodás és erőfeszítés nem trendi manapság, vagy mi?

Most teljesen mindegy hogy mi lesz a végkimenetele ennek az egésznek, viszont azért csak meg kéne tanulni kommunikálni, nem? Ha valaki mindig elmenekül a kellemetlen szituációk és konfrontációk elől, akkor hogy fejlődik egyáltalán emberileg?

17-es:

Inkább csak meghúzza a határokat és nem hagyja, hogy bohócot csináljanak belőle.

Vannak helyzetek, amikor nincs értelme a kommunikációnak, mert a szándékok egyértelműek. A férj egyértelműen kifejezte, hogy nem megy el. Nem azért, mert nem tudja, hogy elvárják, hanem mert így döntött tudatosan.

És igen, amikor megoldható (nem házassági válságnál például, mert azon az összetett helyzet miatt érdemes dolgozni), akkor ki kell lépni a helyzetből. Egyszerű és nagyszerű, mindkét fél megkönnyebbül. A munkahelyi főnök nem azért goromba, mert senki nem mondta neki, hogy nem szabad annak lenni. A párkapcsolatot nem kell mindenáron erőltetni, nincs kőbe vésve, hogy örökké tart. Pontosan a lelki fejlődés magas szintje, mikor ésszerűtlen időhúzás helyett tudom, mikor kell kilépni egy helyzetből.