Mit csináljak ha a barátnőm megsértődött ezen?

Én meg lehet, hogy nem leszek népszerű, de azt mondom, hogy az egyik legnagyobb baj a mostani társadalomml, hogy a negatívumot nézik a pozitívum helyett. Tanárként dolgoztam pár évig, és nekünk is voltak óralátogatásaink, ami után nyomatékosan kiemelték, hogy mik azok, amikben rosszak vagyunk, és ugyanez volt a "minőségbiztosítás" esetén is. De ugyanez van például a minősítéskor is. Előadsz egy tök jó órát, és akkor jön az a rész, hogy "jó, jó, de ez, meg ez, meg ez rossz volt benne". Külön irritáló, hogy ezt olyantól kapod, aki mindössze annyiban különbözik tőled, hogy közelebb áll a tűzhöz, meg abban, hogy ő jelentkezett egy "tanfolyamra", és elvállalta, hogy "mesterpedagógus" legyen. (Hadd ne mondjam, milyenek is vannak köztük, aki nem szeret tanítani, de szeret másokat kritizálni, azon tanárok majdnem mindegyike "mesterpedagógus". Nyilván vannak köztük olyanok is, akik megérdemlik ezt a címet, de ők vannak kevesebben.) De a legtöbb másik munkahelyen sem különb a helyzet.

Az a baj, hogy mániákusan az emberből robotokat akarnak faragni. Ha már valamiben eltérsz a sablontól, akkor az csak rossz lehet. Ez a példa is mutatja, hogy bárki bármit csinál, a cél, hogy megtanuljuk kritizálni. Miért nem az volt a feladat, hogy próbáljuk kiemelni, hogy az az előadás miben volt kiemelkedő? Ahogy már említettem, tanárként is megtapasztaltam, hogy soha nem azt emelték ki, hogy mi az, amiben az az óra, vagy úgy összességében mag a tanár, és a módszerei mikben voltak jobbak, mint a "sablon". Esetleg egy félmondattal elintézték, aztán jött a kritizálás.

Ugyanez igaz például a legtöbb szülőre is, amikor a gyerekét próbálja értékelni. Nem azt nézik, hogy mi az, amiben kiemelkedő a gyerek, hanem azt, hogy miből gyengébb.

Engem rövidke tanári pályafutásom alatt azért szerettek sokan, mert nem az volt a célom, hogy kritizáljak, hanem az, hogy motiváljak, és hogy megtaláljam mindenkiben a pozitívumot. Nyilván ez nem mindig lehetséges, mert ha valaki fél éven át nem tanul, abban nem sok pozitívum van, de akkor sem az a megoldás, hogy "na, te meg egy hülye vagy", hanem valahogy megpróbálni éreztetni vele, hogy ő is lehet jó.

A konkrét esetre vonatkozóan pedig: ami megtörtént, azt már nem lehet visszacsinálni. Remélhetőleg ez nem fogja véglegesen megrontani köztetek a barátságot, de én a helyedben azért bocsánatot kérnék tőle. Akkor is, ha talán kicsit túlreagálja a dolgot. De az biztos, hogy egy baráttól nekem se esne jól, ha mások előtt kritizálna.