Ha az ember a szülei miatt nem vitte semmire, azt hogyan lehet feldolgozni?

Egyetértek az egyessel. Ha annyira szerettél volna valamit és voltak céljaid, miért nem tettél érte?

Nem akartak eltartani... Nem is kötelesek szerintem.

Bakker... En 18 évesen lettem önálló. Elköltoztem a szüleimtol, és dolgozni kezdtem. 24 évesen kezdtem az egyetemet munka mellett! És be is fejeztem, most jó munkám van.

Hol vannak ebben a szüleim? 18 éves koromig otthon laktam, eltartottak, hálás vagyok érte életem végéig. De miért várod el, hogy alád rakjanak mindent?

Meg véletlenül életképes lennél, ha önállóan tanulnál tovább.

Én sem tudok sajnos veled egyetérteni.

18 évesen elmenekültem érettségi után, egy kis szobát béreltem, igen, néha éheztem, de a minimálbéres munkám mellett eljártam levelező egyetemre diákhitellel.

Mellette autodidakta módon két nyelven tanultam.

Nem keresek milliókat, merr sajnos emiatt a rossz helyzet miatt én is rákényszerültem a férjemmel együtt, hogy külföldre menjünk pár évre, így nem tudtam magam sehova sem "bedolozni" itthon, de azért mikor visszajöttem, kaptam normális munkát közepesen jó fizetéssel, nem alja munkát végzek.

"Lehettem volna ügyvéd, orvos, akármi... "

Lehettél volna. Ennek tuti, hogy nem a szüleid voltak az akadálya.