Hogyan lehet azt feldolgozni és ignorálni, hogy az ember sehol nincs biztonságban?

2 napja, éjjel volt a második alkalom, hogy egy kocsi követett, röviden elrohantam és elbújtam, így nem találtak meg és feladták. Az előző alkalommal iskolába mentem, és ahogy beértem a megállóhoz ahol sok ember várakozott, elhajtottak. De ugyanebben a faluban anyumat is követték egyszer kocsival, ő a parkban bújt el, de úgy kellett a párját odahívnia telefonon (kocsival), mert az istennek se mentek el, folyamatosan keresték az autóból. Kezdek lelkileg belerokkanni ebbe, hogy az ember kiteszi a lábát a lakásból, és onnantól jóformán bármi történhet vele. Most pl egy csomagért kell elmennem, de már gyomoridegem van. Gondolkodtam pszichológuson, mert így bele fogok őrülni a paranoiába, de azon a tényen egy szakember se tud változtatni hogy elcseszett környéken élek és bármi bármikor megtörténhet.