Ha valaki 30 évesen még szingli és nem is akar (még) ismerkedni, hogyan lesz meg a legfontosabb számára, a család? És hogyan dolgozhatja fel, hogy nem lehet már élsportoló?
Kitettem egy kérdést, de más irányba ment el...
Szóval az egészségi állapotom nem tragikus, de rossz, a genetikám borzalmas, anyám terhesen dohányzott és állítólag ivott is. Tehát úgy az életem felénél járok (többet nem is akarok, sőt, ha egyedül maradok, 45-50 is elég).
De valahogy én is belecsúsztam abba, ami a korosztályunkra olykor jellemző, hogy el vagyok maradva az élettel, pedig a 30, az biológiailag most is 30, k. nem 20.....
Még csak most vagyok junior-medior, ha 3 hónapig félre is tudok tenni, a 4. hónapban már mínuszban vagyok. Tehát mint egy 23 éves kis pályakezdő.
Külföldben gondolkozom, de esetleg rövid távra, ezért (sem) ismerkedem most, és mivel a tanulás volt a fókusz, nem is ismerkedtem eddig sem.
De így konkrétan mi lesz velem?
Tényleg mint egy 20-23 éves kislány, de közben ráncok néznek vissza a tükörben, 1,5 napig vagyok másnapos 3 sör után és majdnem minden nap fáj a tarkóm.
A másik, hogy a sportot is normálisabb helyre kellene raknom az életemben.
Gyerekkoromban élsportoló akartam lenni, nem jött össze.
Most nemrég 1 évig futóedzővel edzettem és erősítésre most is járok szakemberhez.
És folyamatosan jön az az üzenet, hogy csakaversenysport, már rendszeresen sportolót sportkardiológushoz akarnak zavarni, meg minden egyéb téren is összekeverik a rendszeresen sportoló felnőttet az élsportolóval. Mindenképp edzője legyen, meg 1:40-es félmaratonja legyen, meg mindenképp menjen maratonra és 3 órás maratonja legyen, meg hajtsa magát a BSI-eseményen rosszullétig, mindenképpen edzésterve legyen, sőt, teljesítménydiagnosztika....
Ettől mindenféle irreális célokon görcsölök és bepótolnám, hogy nem lehettem élsportoló, de ez nonszensz. Az eszem mondja, hogy térjek vissza ahhoz, hogy csak saját kedvtelésre sportolgatok, a lehető legjobban mellőzve a "tudományt".
Szóval egész egyszerűen legalább 7-8 évvel vagyok lemaradva, mint ahol tartanom kellene.
És igenis, babázni kellene MOST!! Amikor még nem 100%, hogy tönkremegy a szervezetem a terhességgel, amikor még valamennyire van regeneráció, energia a kisgyerekhez és hátralevő idő látni felnőni....
Olyan jó kedvvel ébredtem, tele tervekkel, késői kelés, kényelmesen elmenni futni, állást keresni, nyelvet tanulni, kicsit pihenni és alvás este.
De olyan szomorú lettem a válaszok miatt.
Tudom, nem emberekkel akartam találkozni meg nem a randiappon vagyok. ÉS???
60
Lehet, és?
Miért fáj neked, hogy nem a te életedet élem?
60
Ha ennyire irigy vagy, lehet utánam csinálni.
IRIGY???? :DDD
Veled valami tényleg nem stimmel. Ugye ezt te sem gondolod komolyan, hogy a borzasztó életedre és a beteg gondolkodásodra bárki is irigy.
Egy dolgot nem írtál magadról, amire irigykedni kéne.
Mit lehet utánad csinálni amúgy? :DD A siránkozást gyakorin 2010 óta? Vagy azt, hogy 30 évesen se értél el semmit az életedben? Vagy hogy mentális gondjaid vannak?
Szerintem mindenkinek ez egy álom élet lenne!
Az meg az igazság sajnos, hogy senkinek nem fogsz kelleni.
A magyarok tényleg nem fogadják el, ha valaki nem egyenbir... szóval nem tartozik a csordához.
Nagyon jó a munkahelyem, imádok sportolni és csinálom is, tele vagyok más hobbikkal, találkozom a barátaimmal, Magyarországon már lényegében mindenhova eljutottam, ahova akartam/érdemes, de tényleg borzasztó az életem és nem értem el semmit.
Igen, mert nincs férjem és 3 kölköm. A többi ebben az országban nem számít.
"Ha ennyire irigy vagy, lehet utánam csinálni."
Hú jó, hogy ezt írtad, mert bevallhatom, hogy én végig irigy voltam rád. Kérlek segíts, hogy tudnám utánad csinálni???
Amit leírtál kérdező ez tényleg irigyelnivaló. Kiemelkedő dolog, hogy van munkahelyed meg tele vagy hobbikkal, illetve eljutottál Magyarországon mindenhova. Ezeket nehéz elérni, nem tudom, hogy fogom utánad csinálni!
Nyilván a fele se igaz amit leírtál. Ellentmondasz saját magadnak. Itt siránkozol két napja. Érdekes a rengeteg barátod meg a brutál sok hobbid ilyenkor hol van?
Leírtuk, hogy nem gond ha nem lesz gyereked. Utána verted magad, hogy de baj.
Senki nem írt olyat, hogy csak ez számít ebben az országban.
ÓCSKA TROLL!!! HAJRÁ ÍGY TOVÁBB!
Nem tudom, de nehéz ezzel így.
DE, ha nem lesz gyerekem, az baj.
Jelenleg úgy imádnám az életemet, ahogy van, mindennel együtt, de nem 22 éves vagyok és innentől nem tudom, mi van. Ha folytatom, akkor 45 évesen főbe lőhetem magam, de most ezt imádom, ilyenkor mivan?
Rajtatok két dolgot érzek, egyfelől jól esik nektek belém taposni. Másfelől igenis azt írjátok, ha jól értem, hogy igenis keressek pasit most azonnal és ne folytassam ezt az életet.
Lehet, hogy csak azt akarom olvasni, hogy így jó ez. Folytassam, imádjam.
És az ország szemléletével igenis bajok vannak.
De jó lenne abbahagyni a vitát és a sírásomat, mert így nincs futás, álláskeresés, nyelvtanulás, boldogság, öröm.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!