Ha valaki 30 évesen még szingli és nem is akar (még) ismerkedni, hogyan lesz meg a legfontosabb számára, a család? És hogyan dolgozhatja fel, hogy nem lehet már élsportoló?
Kitettem egy kérdést, de más irányba ment el...
Szóval az egészségi állapotom nem tragikus, de rossz, a genetikám borzalmas, anyám terhesen dohányzott és állítólag ivott is. Tehát úgy az életem felénél járok (többet nem is akarok, sőt, ha egyedül maradok, 45-50 is elég).
De valahogy én is belecsúsztam abba, ami a korosztályunkra olykor jellemző, hogy el vagyok maradva az élettel, pedig a 30, az biológiailag most is 30, k. nem 20.....
Még csak most vagyok junior-medior, ha 3 hónapig félre is tudok tenni, a 4. hónapban már mínuszban vagyok. Tehát mint egy 23 éves kis pályakezdő.
Külföldben gondolkozom, de esetleg rövid távra, ezért (sem) ismerkedem most, és mivel a tanulás volt a fókusz, nem is ismerkedtem eddig sem.
De így konkrétan mi lesz velem?
Tényleg mint egy 20-23 éves kislány, de közben ráncok néznek vissza a tükörben, 1,5 napig vagyok másnapos 3 sör után és majdnem minden nap fáj a tarkóm.
A másik, hogy a sportot is normálisabb helyre kellene raknom az életemben.
Gyerekkoromban élsportoló akartam lenni, nem jött össze.
Most nemrég 1 évig futóedzővel edzettem és erősítésre most is járok szakemberhez.
És folyamatosan jön az az üzenet, hogy csakaversenysport, már rendszeresen sportolót sportkardiológushoz akarnak zavarni, meg minden egyéb téren is összekeverik a rendszeresen sportoló felnőttet az élsportolóval. Mindenképp edzője legyen, meg 1:40-es félmaratonja legyen, meg mindenképp menjen maratonra és 3 órás maratonja legyen, meg hajtsa magát a BSI-eseményen rosszullétig, mindenképpen edzésterve legyen, sőt, teljesítménydiagnosztika....
Ettől mindenféle irreális célokon görcsölök és bepótolnám, hogy nem lehettem élsportoló, de ez nonszensz. Az eszem mondja, hogy térjek vissza ahhoz, hogy csak saját kedvtelésre sportolgatok, a lehető legjobban mellőzve a "tudományt".
Szóval egész egyszerűen legalább 7-8 évvel vagyok lemaradva, mint ahol tartanom kellene.
És igenis, babázni kellene MOST!! Amikor még nem 100%, hogy tönkremegy a szervezetem a terhességgel, amikor még valamennyire van regeneráció, energia a kisgyerekhez és hátralevő idő látni felnőni....
válasza:Nem derült ki, h az emberi kapcsolataidat hogyan építed.
Vélem, h sehogy.
Hát lényegében sehogy.
Igyekszem rászorítani magam a több programra, de meglevő, 15 éve-barátokkal sikerül.
Társkeresés vagy társkeresőn lenne lehetséges, amit a külföld meg egyebek miatt nem csinálok, vagy ilyen 40-60 fős tömeges kirándulások meg ilyenek, amik nem valók nekem, rosszul is lettem egy ilyenen tavasszal.
De hogy jön ez ide? Vagy mivel kötöd össze ezt az irományomból?
Nekem az a bajom, hogy a versenysportot nem tudom elengedni és állandóan tanulni akarok, most új szakterület, most idegennyelv és külföld.
És emiatt a kettő miatt nem ismerkedem.
Tehát igen, nem építek új emberi kapcsolatokat emiatt a kettő miatt.
Ami 22 évesen nem is lenne baj. Akkor a sporttal is lenne esélyem, még lenne (normális értékrendű) szingli fiú, időm gyereket vállalni, babázni időben....
válasza:Nos, az iromànyod nem szólt arról, h lennének kapcsolataid, ennek ellenére a gyerekezés a fő kérdés.
Nos, így nem fogsz elérni ezen a téren semmit.
Ahogy a sportban is edzéssel fejlesztesz, úgy ebbe is kalóriàkat, időt kellene fektetned.
A sport egy egyszeri sérülés miatt is akàr elérhetetlenné vàlhat, így nem építenék rà nagyobb terveket.
Mi a polgàri foglalkozàsod amúgy?
válasza:Mondjuk választhatsz, nem kell mindenkinek minden.
Van, akinek családja sincs, karriere sem, mégis jól megvan.
Ne másokhoz hasonlítsd magad, szerintem meg ez korunk baja, meg, hogy mindent akar valaki, nem elégszik meg kevesebbel.
Van aránylag jól fizető munkám. Mármint a kiadásokhoz, inflációhoz képest nem fizet jól, de a magyar keresetekhez képest igen és fehéren.
Család nélkül, hosszú távon igencsak el lehet magányosodni, mondom ezt magamnak valóként. Ráadásul úgy 45 évesen mire vagy jó? Kb. főbe lőhetnek, értéked a társadalomnak mi, főleg, ha a munkád se olyan....
válasza: válasza:#5
Ki nem szaarja le, hogy a társadalomnak, mire vagy jó.
Legalábbis boldog ember nem megfelelési kényszerben éli az életét!
válasza:30 évesen szerintem engedd el az élsportolói vágyadat, Te is biztos tudod, ha eddig nem törtél fel, már késő.
Ha valóban családra vágysz, akkor arra kell elsősorban összpontosítani, mert ott is hamar kifuthatsz az időből.
Tanulás, külföld, ismerkedés és csalad mellett is beleférhet.
Drukkolok neked!
válasza:#7, az csak a kesergés része.
Kérdezőnk nem boldog, sőt, elégedetlennek vélem a kérdése alapjàn.
Nem élsport...
Hanem sok-sok futóedző, esetleg triatlonedző keveri az élsportot a hobbisporttal, konkrétan összemossák.
Nekem ami a vágyam lenne, az jelentős gyorsulás a futásban (mert lassú vagyok), esetleg kisebb versenyeken dobogós hely. BSI-eseményeken esélytelen, de kisebbeken. Esetleg félmaratonon, maratonon indulni külföldi városokban.
Ez, de ez se teljesen reális.
Tanulás mellett nekem nem fér bele az ismerkedés.
Nyelvtanulás mellett esetleg, ha a sportot leredukálom.
Nade külföldön?
Az ember kimegy angoltudással, állandóan a komfortzónáján kívül van, a sok újdonságtól hulla fáradt, esténként tanulja az ország nyelvét, jöttmentnek számít. És akkor ott kint próbáljon párkapcsolatot létesíteni.
Sok sikert.
Nem tartom kizártnak - 2-3 év kintlét után.
De megint ott tartunk, hogy ha 22 évesen mennék ki, egyfelől egy 22 éves gyorsabban tanul és mindent jobban bír, másfelől az a 2-3 év is azt jelenti, hogy 24 évesen már beszokva, akár beilleszkedve, az ország nyelvén már makogva ismerkedik.
Az én esetemben ez 32-33 éves kor. Brutálisan sok.
Tehát én igenis azt látom problémának továbbra is, hogy le vagyok maradva 7-8 évet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!