Ha valaki 30 évesen még szingli és nem is akar (még) ismerkedni, hogyan lesz meg a legfontosabb számára, a család? És hogyan dolgozhatja fel, hogy nem lehet már élsportoló?

Kitettem egy kérdést, de más irányba ment el...

Szóval az egészségi állapotom nem tragikus, de rossz, a genetikám borzalmas, anyám terhesen dohányzott és állítólag ivott is. Tehát úgy az életem felénél járok (többet nem is akarok, sőt, ha egyedül maradok, 45-50 is elég).

De valahogy én is belecsúsztam abba, ami a korosztályunkra olykor jellemző, hogy el vagyok maradva az élettel, pedig a 30, az biológiailag most is 30, k. nem 20.....

Még csak most vagyok junior-medior, ha 3 hónapig félre is tudok tenni, a 4. hónapban már mínuszban vagyok. Tehát mint egy 23 éves kis pályakezdő.

Külföldben gondolkozom, de esetleg rövid távra, ezért (sem) ismerkedem most, és mivel a tanulás volt a fókusz, nem is ismerkedtem eddig sem.

De így konkrétan mi lesz velem?

Tényleg mint egy 20-23 éves kislány, de közben ráncok néznek vissza a tükörben, 1,5 napig vagyok másnapos 3 sör után és majdnem minden nap fáj a tarkóm.

A másik, hogy a sportot is normálisabb helyre kellene raknom az életemben.

Gyerekkoromban élsportoló akartam lenni, nem jött össze.

Most nemrég 1 évig futóedzővel edzettem és erősítésre most is járok szakemberhez.

És folyamatosan jön az az üzenet, hogy csakaversenysport, már rendszeresen sportolót sportkardiológushoz akarnak zavarni, meg minden egyéb téren is összekeverik a rendszeresen sportoló felnőttet az élsportolóval. Mindenképp edzője legyen, meg 1:40-es félmaratonja legyen, meg mindenképp menjen maratonra és 3 órás maratonja legyen, meg hajtsa magát a BSI-eseményen rosszullétig, mindenképpen edzésterve legyen, sőt, teljesítménydiagnosztika....

Ettől mindenféle irreális célokon görcsölök és bepótolnám, hogy nem lehettem élsportoló, de ez nonszensz. Az eszem mondja, hogy térjek vissza ahhoz, hogy csak saját kedvtelésre sportolgatok, a lehető legjobban mellőzve a "tudományt".

Szóval egész egyszerűen legalább 7-8 évvel vagyok lemaradva, mint ahol tartanom kellene.

És igenis, babázni kellene MOST!! Amikor még nem 100%, hogy tönkremegy a szervezetem a terhességgel, amikor még valamennyire van regeneráció, energia a kisgyerekhez és hátralevő idő látni felnőni....