Ha valaki 30 évesen még szingli és nem is akar (még) ismerkedni, hogyan lesz meg a legfontosabb számára, a család? És hogyan dolgozhatja fel, hogy nem lehet már élsportoló?
Kitettem egy kérdést, de más irányba ment el...
Szóval az egészségi állapotom nem tragikus, de rossz, a genetikám borzalmas, anyám terhesen dohányzott és állítólag ivott is. Tehát úgy az életem felénél járok (többet nem is akarok, sőt, ha egyedül maradok, 45-50 is elég).
De valahogy én is belecsúsztam abba, ami a korosztályunkra olykor jellemző, hogy el vagyok maradva az élettel, pedig a 30, az biológiailag most is 30, k. nem 20.....
Még csak most vagyok junior-medior, ha 3 hónapig félre is tudok tenni, a 4. hónapban már mínuszban vagyok. Tehát mint egy 23 éves kis pályakezdő.
Külföldben gondolkozom, de esetleg rövid távra, ezért (sem) ismerkedem most, és mivel a tanulás volt a fókusz, nem is ismerkedtem eddig sem.
De így konkrétan mi lesz velem?
Tényleg mint egy 20-23 éves kislány, de közben ráncok néznek vissza a tükörben, 1,5 napig vagyok másnapos 3 sör után és majdnem minden nap fáj a tarkóm.
A másik, hogy a sportot is normálisabb helyre kellene raknom az életemben.
Gyerekkoromban élsportoló akartam lenni, nem jött össze.
Most nemrég 1 évig futóedzővel edzettem és erősítésre most is járok szakemberhez.
És folyamatosan jön az az üzenet, hogy csakaversenysport, már rendszeresen sportolót sportkardiológushoz akarnak zavarni, meg minden egyéb téren is összekeverik a rendszeresen sportoló felnőttet az élsportolóval. Mindenképp edzője legyen, meg 1:40-es félmaratonja legyen, meg mindenképp menjen maratonra és 3 órás maratonja legyen, meg hajtsa magát a BSI-eseményen rosszullétig, mindenképpen edzésterve legyen, sőt, teljesítménydiagnosztika....
Ettől mindenféle irreális célokon görcsölök és bepótolnám, hogy nem lehettem élsportoló, de ez nonszensz. Az eszem mondja, hogy térjek vissza ahhoz, hogy csak saját kedvtelésre sportolgatok, a lehető legjobban mellőzve a "tudományt".
Szóval egész egyszerűen legalább 7-8 évvel vagyok lemaradva, mint ahol tartanom kellene.
És igenis, babázni kellene MOST!! Amikor még nem 100%, hogy tönkremegy a szervezetem a terhességgel, amikor még valamennyire van regeneráció, energia a kisgyerekhez és hátralevő idő látni felnőni....
Olyan cuki vagy...
Tudod, nem ez a gond.
Hanem meg kell tanulni a helyi nyelvet, ez évek. Gondolom beszélgetés szintjén lehet 1 vagy 2, nagyon szorgalmas vagyok, úgyis ezzel foglalkoznék esténként, meg ebben is élnék. Bele kell rázódni az ottani kultúrába. És akkor regisztrálok egy helyi társkeresőre és ott lesz egy nem helyi? Vagy egy futóklubban ott lesz egy nem helyi? Hát nem is tudom....
A másik meg az, hogy én se zártam ki ezt a lehetőséget (az emberek nem olvasnak, csak ítélkeznek), viszont ez sok-sok év. Addigra nagyon nem kellene szülni (NEM is vállalnék terhességet addigra, max örökbefogadás, de azt meg megint nem helyiként plusz meghalok mellőle).
Szóval szívem szerint MOST TOVÁBBRA SEM ISMERKEDNÉK (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!), sportolnék, eljutnék az 1:45-1:40-es félmaratonig, eljutnék Prágába futni, megpróbálnám a külföldi életet, valszeg hazajönnék, de ki tudja.
Csak ha így élek, akkor LE... FOGOK...KÉSNI...AZ...ÉLETRŐL.
Vagy egyébként az szúrja a szemeteket, hogy valaki 30 évesen miért nem ismerkedik, miért nem a társkereső az első prioritás?
Vagy az szúrja a szemeteket, hogy az anyai dohányzás és a genetika miatt hulladék szervezettel is sikereket érhetek el a hobbi-versenysportolók körében, mert én hajlandó vagyok csinálni?
válasza:Nem, nekünk a nyifogàs szúrja a szemünket.
A feltételes mód a sporttal kapcsolatban, az emberi kapcsolataidról egy szót nem mondtàl, kommunikàciós kézségedet màr a 4. oldalon olvassuk...és emellé azt sem tudjuk, h bűnronda vagy-e, màr elnézést a kifejezésért.
A gyerek gondolata is annyira elrugaszkodottnak tűnik a jelen helyzetedben, h nem is reàlis vele foglalkozni.
Engem a fenti menüpontok és az őszinte, cselekvőképes gondolkodàs hiànya zavar veled kapcsolatban.
Mit értesz "emberi kapcsolat" alatt? Szülők, barátok? Ha igen, az a legőszintébben hogy jön ide, mit befolyásolja azt, hogy amit imádok élet, az fenntartható-e vagy hagyjam abba azonnal?
Mi az a cselekvőképes gondolkozás?
És hogyan jön ide a kinézetem?
Nem tudom, ronda vagyok-e. Szerintem nem, hanem tökátlagos.
válasza:Mintha pàrkapcsolatot kerestél volna még a kérdésed elején....
Tudod, külső megfog, belső megtart, jó szex összelàncol, meg efféle lözungok.
Az emberi kapcsolatok kérdéskör: akkkàrmilyen fura, ha a pasik eddig is elkerültek (sose tudni, h te nem nyitottad ki neki az ajtó, vagy be sem alartak jönni ugyebàr...), Akkor ott bizony kapcsolatteremtési, fenntartàsi gondot is sejtek.
Mennyire könnyen bonyolódsz beszélgetésbe idegenekkel?
Belső feszültséget okoz ez nàlad?
Alapvetően azonnal beszélgetek idegenekkel, viszont magamnak való vagyok, utána otthon kell feltöltődnöm.
Vannak barátaim, programjaim, idén is jártam már helyeken, pár napra csak, de külföldön is.
Nem, nem akarok párkapcsolatot most. Nem is írtam olyat, hogy akarok.
Azt írtam, hogy sürgősen akarnom kellene, vagy nem lesz családom. Család nélkül meg csak az élet célja és értéke veszik el...
válasza:Itt több problémát is látok.
Egyrészt: mások életét akarod élni, folymatosan hasonlítgatod magad. Ez még akkor is káros, ha teljesen az elképzeléseknek megfelelően haladna azh életed. Így meg végképp. Ne mások élete után ruhanj, hanem éld a tiédet!
Az, hogy a munkában ki mikor milyen szintre jut, ma már nem releváns. Erre is azt tudom mondani, hogy haladj a saját tempódban, és ebben is a saját életedet éld!
Másrészt: azt sem tartom üdvözítőnek, amikor az ember csak egyetlen dologra koncentrál. Az élet arról is szól, hogy hogyan osszuk be a véges energiáinkat, és időnket. Ez a "nem ismerkedek, mert most tanulok" dolog egy rémesen hibás megközelítés. Most komolyan, te 16 éves korodtól kezdve azért nem mertél megszólítani egy csajt sem, mert hogy te valamikor a jövőben külföldön fögsz dolgozni, meg mert hogy te tanulsz?
De a jó hír, hogy semmi nincs veszve. Ez a harmadik dolog: hogy a 30 éves kort valami tragédiának fogod fel. Ismerek olyat - volt tanárom - aki 90+, és aktívabb, mint sok huszonéves. de van olyan munkatársam, aki 50 évesen váltott munkát. Egyik kollégám 45, és most jelentkezett levelezőn egyetemre, mert más területen is ki akarja próbálni magát. Sőt, amikor főiskolára jártam, volt 34 éves szaktársam is. Nem szabad ennyire tragikusan felfogni az életkort!
válasza:#47: Igen, sajnos én is így gondolom.
Bár a válaszai alapján kezdek arra gyanakodni, hogy egy unatkozó, ócska troll.
Szerintem segítséget innentől senki nem fog írni neki, mert látjuk, hogy mintha a falnak beszélne az ember. Lassan kifullad a kérdése.
A hülye mondataitól kiég az ember agya.
Kinek az életét akarom szerinted élni?
Kihez hasonlítom szerinted magam? (Mert MOST senkihez és ha az élet szervezését nézzük, pont le.. ki mit csinál.)
Ha nem akarok párkapcsolatot, miért kellett volna erőltetnem? Miért olyan nagy tragédia, hogy jelenleg nem akarok?
Miért szólítanék le csajokat? Heteró vagyok.
Figyelj, 25 éves koromban váltottam szakterületet. Lehet, hogy más másképp csinálja, pont nem érdekel. Én hazaestem este 6-ra és este 9-ig toltam, utána lefekvéshez készülődés, lefekvés. Hétvégén néha családtag, néha barátok, amúgy toltam. Szerencsére 27 évesen elkezdtem rendszeresen sportolni, a COVID-időszak miatt lett rá időm. Munka, tanórák (akkor már esti egyetem), sport, tanulás, alvás. Szó szerint ez. 2-3 év úgy telt el 27-29 éves korom környékén, hogy SEMMI más. Nyáron azért "éltem", akkor lezárás se volt, suli se, bár az új "karrier" (nem szeretem így hívni) miatt tolni kellett nyáron is.
Angolból visszahoztam magam B2-re, németből A1-A2-re.
Rendszeres sportot építettem fel, ami nemhogy jól esik, kívánja is a testem. Lefutottam egy jó félmaratont, több jó 10 km-t és menni, menni, menni akarok ezzel tovább és tovább.
Mi a baj az életemmel?
Mi a gond az életemmel?
Jártam klinikai szakpszichológushoz, pont semmit se ért, emiatt IS voltam mindig folyószámla-hitelben, elvette az időmet minden... de a lényeg, hogy szerinte is jól csinálom.
Akkor szerintetek mit csinálok rosszul?
((Nekem továbbra is egy bajom van: 22 évesen kellene ugyanitt tartanom. Egyfelől a biológia miatt. Másfelől MAJD MAJD MAJD!! nehéz lesz férfit találni.))
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!