Ha valaki 30 évesen még szingli és nem is akar (még) ismerkedni, hogyan lesz meg a legfontosabb számára, a család? És hogyan dolgozhatja fel, hogy nem lehet már élsportoló?
Kitettem egy kérdést, de más irányba ment el...
Szóval az egészségi állapotom nem tragikus, de rossz, a genetikám borzalmas, anyám terhesen dohányzott és állítólag ivott is. Tehát úgy az életem felénél járok (többet nem is akarok, sőt, ha egyedül maradok, 45-50 is elég).
De valahogy én is belecsúsztam abba, ami a korosztályunkra olykor jellemző, hogy el vagyok maradva az élettel, pedig a 30, az biológiailag most is 30, k. nem 20.....
Még csak most vagyok junior-medior, ha 3 hónapig félre is tudok tenni, a 4. hónapban már mínuszban vagyok. Tehát mint egy 23 éves kis pályakezdő.
Külföldben gondolkozom, de esetleg rövid távra, ezért (sem) ismerkedem most, és mivel a tanulás volt a fókusz, nem is ismerkedtem eddig sem.
De így konkrétan mi lesz velem?
Tényleg mint egy 20-23 éves kislány, de közben ráncok néznek vissza a tükörben, 1,5 napig vagyok másnapos 3 sör után és majdnem minden nap fáj a tarkóm.
A másik, hogy a sportot is normálisabb helyre kellene raknom az életemben.
Gyerekkoromban élsportoló akartam lenni, nem jött össze.
Most nemrég 1 évig futóedzővel edzettem és erősítésre most is járok szakemberhez.
És folyamatosan jön az az üzenet, hogy csakaversenysport, már rendszeresen sportolót sportkardiológushoz akarnak zavarni, meg minden egyéb téren is összekeverik a rendszeresen sportoló felnőttet az élsportolóval. Mindenképp edzője legyen, meg 1:40-es félmaratonja legyen, meg mindenképp menjen maratonra és 3 órás maratonja legyen, meg hajtsa magát a BSI-eseményen rosszullétig, mindenképpen edzésterve legyen, sőt, teljesítménydiagnosztika....
Ettől mindenféle irreális célokon görcsölök és bepótolnám, hogy nem lehettem élsportoló, de ez nonszensz. Az eszem mondja, hogy térjek vissza ahhoz, hogy csak saját kedvtelésre sportolgatok, a lehető legjobban mellőzve a "tudományt".
Szóval egész egyszerűen legalább 7-8 évvel vagyok lemaradva, mint ahol tartanom kellene.
És igenis, babázni kellene MOST!! Amikor még nem 100%, hogy tönkremegy a szervezetem a terhességgel, amikor még valamennyire van regeneráció, energia a kisgyerekhez és hátralevő idő látni felnőni....
válasza:Cicuka. 33 vagyok. Alkoholista. Tudom, h nem élek sokàig.
Kesergek rajta? Nem.
Megpróbàlom kihozni a maximumot a kapcsolatból, amiben vagyok?
Igen.
Ez a különbség. Nem hiú àbràndokat kergetek, hanem valós, reàlis célokat valósítok meg. Ma is, tegnap is.
Ha nincsen ehhez elég gógxid belàtni, akkor csak sajnàlni tudlak.
Màsfelől emlékeztetsz egy itteni, 40es nőre, ugyanezt csinàlta mint te.
45 évesen is csak màsok kapcarongya volt.
Javaslom, h még ma kapj a jobbik eszedhez, és próbàlj vàltoztatni, különben te leszel ő.
Én se élek sokáig. Ez tény.
Nade akkor mi reális szerinted számomra?
Én mindent jónak érzek, amit csinálok, csak épp egy 22 éves kislány számára.
válasza:Helló, én vagyok a 22 éves kislány.
Amúgy értem miről beszélsz valamennyire, mert nekem ezek megvannak (külföldön tanulok, van párom, sportolok stb). Tehát érthető a probléma.
De hidd el nem 2 éven múlik.
Most 30 vagy, ha most találnál holnap egy szuper pasit, akkor ideális esetben mondjuk 31 évesen összeházasodtok és 32-33 leszel mire megszületik a gyereked. Ehhez képest, ha mindez külföld miatt csúszik, akkor mondjuk 33-35 leszel, ami annyival nem több, nem ezen fog múlni.
A sportra meg annyit, hogy járj rendszeresen, úgy, hogy élvezd, tűzz ki célokat. De nem kell versenyezni. Nem kell velem versenyezni vagy más 20-onévesekkel (én nagyon rossz futó vagyok). Magaddal versenyezz. Az edzőt meg a hasonló nyomást engedd el. Esetleg keress egy futótársat.
Egyébként örökbe lehet fogadni később is, ha kockázatosnak érzed a késői terhességet.
Az én szüleim 50 körüliek, de még 2 nagyszülőm is él. Ha 35 évesen szülsz, akkor is ott lehetsz a gyereked diplomaosztóján, nem csak akkor, ha ezt kipilálod 33 évesen. (Mi van, ha osztatlanra megy? Akkor pont behozza ezeket az éveket és csak 5 év után kap diplomát) Nem számít ez a pár év. Tudom, hogy nehéz ezt belátni, mert én is nagyon kompetitív vagyok és szeretnék fiatalon elérni olyanokat, amiket mások csak később.
Tanács: nyugodj meg. Lépj ki erről az oldalról. Aztán csinálj olyasmit, amit élvezel. Tegyél úgy, mintha 22 lennél.
Amúgy én kihoztam a páromat külföldre (szerinte ő hozott ki engem). Te is megteheted. Sokan vágynak akár ideiglenesen külföldre. Szóval legyél nyitott, lehet már itthon rádtalál a szerelem (és nem korlátozza a terveid)
válasza:Az a baj, hogy nem biztos, hogy nem akarok a futásban versenyezni. Ugyanakkor külföldön lehet reálisak a szakemberek ezen a téren.
Ha 35 évesen szülök (ha kibírom), akkor nagyon határeset, hogy végig tudom-e kísérni a továbbtanulása során.
34
Köszi, de most ezt így mire?
válasza:A valóban segítő kommentelőket lenyomorékozod. Ezek után mit vársz?
A válaszaid alapján agyilag beteg vagy.
Szerinted valaki megsajnàl mert 20x leírod hogy mi lesz veled ha 35 évesen szülsz? Kit érdekel??
Verd magad még kommenteken keresztül, az segíteni fog!!
válasza:Nem nagyon volt segítő komment.
Az agyam azt mondja, hogy hagyjam abba a nyelvtanulást, redukáljam a sportot heti 3-4 alkalomra, hagyjam abba a külföldre pályázgatást és azonnal ismerkedjek.
Ha egyáltalán nem vagyok már most elkésve a rossz egészségi állapotom és genetikám miatt. Meg mert nem vagyok fiatal, na.
A szívem azt mondja, hogy pályázzak külföldre, tanuljak nyelvet és toljam a sportot.
Nade ebből nem lesz élet.
válasza:“rossz egészségi állapotom és genetikám miatt.”
Mondjuk így miért is akarsz gyereket? Hogy majd szerencsétlen ugyanígy keseregjen itt 30 év múlva a rossz genetikája és sikertelenségei miatt?
“A szívem azt mondja, hogy pályázzak külföldre, tanuljak nyelvet és toljam a sportot.
Nade ebből nem lesz élet.”
Hát nekem rengeteg ismerősöm, rokonom költözött külföldre, és ott jött be nekik csak igazán az élet. Én is most készülök kimenni, 27 vagyok, szingli, végeztem a tanulmányokkal, mikor menjek, ha nem most. A nagy őt is tuti ott találom majd meg :) Nem tudom, hogy lehet valaki ilyen búvalbszott és negatív, mint te, de kívánom neked, hogy javuljon a mentális állapotod.
"Hogy majd szerencsétlen ugyanígy keseregjen itt 30 év múlva a rossz genetikája és sikertelenségei miatt?"
Mondjuk ha terhesség alatt nem iszom és nem cigizek (ez amúgy se szokásom), akkor már hatalmas, hatalmas, hatalmas előnnyel indul az anyjához képest.
Ha normálisan el lesz látva babakorában, szintén.
Ha nem forgalmas helyen nő fel, szintén.
Ha rendszeresen mozog majd gyerekként, szintén.
És akkor marad a genetika, na az nekünk tényleg szörnyű.
HOGYAN lehet megtalálni odakint az igazit?
Egyébként te már 3 év előnyben vagy és nem kell döntened, hogy versenysport vs nem versenysport.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!