Ha valakit gyerekként kiközösítenek, kihúnyolnak mert "csúnya", ki tudja heverni felnőtt korára?
Nekem az is a rossz hogy utána kibekultem velük, valószínű a magány miatt mert egyébként pont a barátaim fordultak ellenem
Plusz sajnos rám már akkor is jellemző volt hogy egyszerűen nem fogtam fel hogy mi történik és úgy csináltam mintha ez nem is lenne gond. Igazából nem is emlékszem hogy mit gondoltam erről, annyira torlodott minden.
Ma már nagyon bánom és inkább utnom kellett volna.
Átérzem az összes válaszoló gondolatait.
Én csúnya voltam, állandóan beszólogattak de közben sokszor le sem sz*rtak és ez talán még rosszabb mert kb semmibe nem vettek, mintha ott sem lettem volna, átnéztek rajtam. Nehogymár valamelyikük hozzám szóljon mert a többiek őt is elkezdték cikizni. Pedig az égvilágon senkinek semmit nem ártottam. Csak ennyi: csúnya voltam.
Nagyon kemény szankciók kellenének, a csúfolódók és egyéb terrorizálók ellen.
Szerencséjük, hogy nem vagyok tanár!
#16: Én is pont így vagyok ezzel. Ha valaki megdicsér, hogy csinos vagyok, vagy észrevesz rajtam valami pozitív dolgot, egyszerűen nem tudom elhinni. Mindig az van eszemben, hogy biztos nem mond igazat. Hiszen én mindig a rondák közé tartoztam... A mai napig utálok tükörbe nézni.
Nagyon sajnálom, hogy ilyen gyerekkori csúfolódások miatt sok embernek nincs önbizalma.
(3-as válaszoló voltam)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!