Ha valakit gyerekként kiközösítenek, kihúnyolnak mert "csúnya", ki tudja heverni felnőtt korára?

Soha nem lehet kiheverni

Örök nyomorék lesz belőle

Engem a fogaim miatt csúfoltak, míg nem volt fogszabályzóm. Többször elmondták általánosban a lányok, hogy ezért nem barátkoznak velem. A fiúk is fujjongtak állandóan és olyan szavakat használtak rám, amit sosem fogok elfelejteni sajnos.

Ezenkívül semmi baj nem volt a külsőmmel. Átlagos kislány voltam, csak kicsit előrébb álltak a fogaim kiskorban. Hatalmas probléma...

Állandóan azt éreztem én vagyok a legcsúnyább mindig, minden közösségben. A nagyszájú lányok, mikor a farsangot szervezték,akkor is engem raktak a hátsó sorba.

Bennem megmaradt ez a rengeteg gúnyolódás felnőttként is. Iszonyú önbizalomhiányos és visszahúzódó vagyok a mai napig. A párom mindig mondja semmi baj nincs velem, de én sosem fogom szépnek látni magam. Köszönöm egy életre a kedves osztálytársaimnak!

El sem tudom képzelni, akit nagyobb dolgok miatt gúnyolnak, azok hogy élik meg gyerekként...

N

Annyiban hat ki az életemre,hogy utálom ha lesnek.

Úgy gondolom, hogy tuti azért lesnek mert ronda vagyok/valami nem tetszik nekik. Nagyon fel tud húzni és néha megkérdezem az illetőt hogy "mi a q anyádat lesel?"

A nagyon magabiztos embereket se bírom. Azokat a pasikat akiken látszik, hogy vonzónak tartják magukat. Azokra emlékeztetnek akik beszólogattak.

Én tovább léptem. Ma meg már ott tartok, hogy ha valakinek valami nem tetszik velem kapcsolatban az az ő egyéni szociális problémája. Megfelelni mindenkinek nem lehet és nem is kell.

A közvetlen közelemben lévő gyerekeket viszont tudatosan érzékenyítem a kirekesztés témájában, hogy nekik sem esne jól. Egész jól működik náluk, volt, hogy már ők álltak ki olyanért, akit piszkáltak.

Engem a soványságom miatt csesztettek néha. Barátaim, barátnőim azért mindig voltak, tehát úgy globálisan nem voltam kiközösítve, volt, aki nálam sokkal sokkal szarabb helyzetben volt, de nekem ez is épp elég, főleg, hogy én magam sem voltam igazán elégedett a külsőmmel. Amúgy se voltam a társaság közepe. Aztán 15 évesen drasztikusan megváltoztattam a stílusom, külsőleg, belsőleg és tessék, a kocka megfordult...Legalább is pár évre.

Viszont azért a kétségeimet mégsem sikerült kiiktatni gyökerestől. Az utóbbi években megint az a szorongó, elveszett kislány vagyok, aki ugyan mindig talál barátokat, de hátbatámadó ellenségeket is.

Igen, a munkahelyről elküldözgetés is stimmel....

Meg lehet nezni hogy mi lesz azokból akik bántalmazva voltak

Normális sikeres emberek biztos nem

Akik ezt nem élték at azoknak fogalma sincs hogy milyen ez…

Mikor tudod hogy ahogy belépsz az osztályba elkezdődik, de töretlenül mész az iskolába mert otthon meg az van elvárva hogy zseni kituno legyél és ha egy napot is hianyzol akkor megölnek otthon

Lehet élni, én is elek meg, de normális sosem leszek

Pedig az egyik fő bántalmazóm ma úgy nez ki már mint egy kihányt feldarabolt 600 kilós bálna. De ez sem nyújt vigaszt