Hogy ha valakit gyerekkorában végig kiközösítettek annak egész felnőtt életére nyoma marad?

Marad nyoma, de javarészt fel is lehet dolgozni, ha más nem akkor szakember segítségével és a kiközösített egyén képes lehet kapcsolatok kialakítására.

Ha van kedved beszélgethetünk :) 20/L

Nem voltam azért annyira kirekesztve, hogy ne legyenek emberi kapcsolataim, de az tény, hogy erősen a ranglétra alján voltam az általános iskolai -és a gimis osztályomban is.

Mára nem lettem ugyan egy antiszociális egyén, vannak barátaim, van társasági életem, de igen, maradt némi nyoma az iskolai éveknek. Például idegen társaságban nehezen tudok feloldódni, ugyanis mindig félek attól, hogy mikor fognak kicikizni, mikor röhögnek a képembe, mikor kezdenek el provokálni, ahogy azt anno suliban rendszeresen megtették.

Továbbá olykor elfog egy enyhe depresszió, amiért a tinédzseréveim ilyen rosszul alakultak. Eljárok ugyan bulizni és mára elég aktív társasági életet élek, de úgy érzem, hogy némileg kevesebb vagyok azoktól az emberektől, akik tiniként tették ugyanezt, egy széles baráti társasággal. Van egy időszak az életemben, ami nagyon nem úgy alakult, ahogy szerettem volna és ezen szerintem egyhamar nem is fogom túltenni magam.

Ezért fog el mindig az irigység, valahányszor látok hazajönni délutánonként az iskolákból nevető, egymással hülyéskedő baráti társaságokat, mert eszembe jut, hogy ezt mennyire szerettem volna én is mindig! Én legtöbbször csak egyedül ballagtam haza.

Na, most hirtelen ennyi jutott eszembe.

21/F