Az általános iskolai, gimis csúfolódást, kiközösítést hogyan lehet elfelejteni? Miért marad meg az emberben felnőtt korára is? Nektek van ilyen emléketek?

Engem is szekáltak sokat az iskolában. Nem szerettem, megkönnyebbülés volt, hogy letudtam a dolgot. A gyerekek kegyetlenek, sokan attól érzik többnek magukat, ha másokat lehúznak. Nekem meg voltak a céljaim, ezért lenyeltem a dolgot. Nem is voltam jó tanuló, csak abból voltak jó jegyeim amiket szerettem. A többire nem tanultam és órán se figyeltem, mert tudtam, hogy úgyse számít, nem volt célom az egyetem, a szakmámhoz pedig nem számít a gimis bizonyítvány és az érettségi eredménye. De mély nyomot hagyott bennem, azóta is álmodok a gimis megalázó élményeimről, hogy felszólítanak vagy táblához hívnak és csak állok ott némán. Viszont a csúfolódás nem érdekel, mert már csak dacból is bizonyítani akartam és mára saját vállalkozásom van, míg a többiek egyetemen vannak valami büfé szakon vagy béna munkájuk van kevés fizetéssel. Nem azt mondom hogy kárörvendő vagyok, de meg vagyok elégedve saját magammal ezért már nem frusztrál hogy régen miket mondtak rám. Szerintem te is inkább a céljaidra koncentrálj és küzdj értük.

23f

“Az általános iskolai, gimis csúfolódást, kiközösítést hogyan lehet elfelejteni?“

Úgy, hogy elengeded. Vége. Szerezz barátokat, érezd jól magad, ne ragadj bele az áldozatszerepbe. Nem mellesleg nem a külsőd miatt bántottak, hanem mert te voltál az, aki hagyta. Egyszer orrbavágtad, vagy szavakkal megszégyenítetted volna bármelyiket, sosem bántottak volna többet, mert ha következménye van, akkor már nem éri meg. Értem, hogy fáj, én is kiközösített voltam, de 10 évvel később már nem az a régi kislany voltam, és te sem az vagy, elvileg rengeteget kellett fejlődnöd azóta. Sokat röhögtem azon az idézeten, hogy “aki a múlttal foglalkozik, az seggel megy a jövőbe” de azért van ebben valami.