Melyik a legszerencsésebb generáció?

Hát aki azt mondja, hogy a szülők, tanárok jól tették, hogy megverték a gyerekeket... ott elég komoly sérülések vannak, amit el kellett fojtani :D Ma már legalább cikinek számít, hogy a szülő gyereket ver, a tanárt kirúgják miatta, a gyerek meg járhat pszichológushoz, hogy túl tudjon lépni. Ez jobb a mai világban. Aki nem így gondolja, az egy traumatizált, frusztrált idióta.

Önbizalomhiány is amúgy kevesebb lehetett régen. Ma már egy tök átlagos lány felmegy Instagramra és csúnyának, kövérnek látja magát visszafordíthatatlanul. Látja, hogy a volt osztálytársai 25 évesen ingatlant vettek (szülői segítséggel), házasodnak, születik az első babájuk, saját vállalkozásuk van, ő meg úgy érzi, le van maradva, mert szingli, most végzett az egyetemmel, nem tud még saját albit fenntartani...

Az előre érdemes legszögezni, hogy minden valaha létezett generáció életében (általánosságban, nem egyéni szintre lebontva) voltak és lesznek könnyebbségek és nehézségek. A körülményeink változnak, ez már csak ilyen.

A szüleimmel, a nagyszüleimmel és a dédszüleimmel is többször beszélgettem már a témában, és szerintük az én generációmnak van a legjobb dolga. Ennek okát többnyire ugyanabban látták: a lehetőségek minőségében és mennyiségében. Több és többféle lehetőség van a tanulásra és a munkára, de még az olyan dolgokra is, mint például az ismerkedés vagy a szórakozás. Kinyílt a világ, az ember ma már könnyen léphet kapcsolatba olyan emberekkel, helyekkel és kultúrába, ami régen legfeljebb az uralkodó rétegnek volt elérhető lehetősége.

Tavaly költöztem ki külföldre, a zsebemben három folyékony nyelvtudással egy diplomával és egy jó munkahelyre; tisztában vagyok vele, hogy a korosztályomon belül is a szerencsésebbekhez tartozom, de például ugyanezt a nagyszüleim életében elérni sokkal nehezebb lett volna.

Az emberek nem nagyon változnak, csak a körülményeik. Ma is készülnek jó zenék, akárcsak régen és ugyanígy, régen is készültek vacak zenét (csak ugye azok nem maradtak fent), ahogyan most is. Ez csak egy példa, de szerintem egyértelmű, hogy mire szeretnék utalni vele.

Ne érts félre, jelenleg is vannak rossz tendenciák, olyanok, amik elsősorban a fiatalokat érintik, illetve olyanok, amik globálisak (környezetszennyezés, a technika túlságosan nagy térnyerése). Ezek ellen nyilván érdemben fel kell lépni, amihez pedig egy generáció nem lesz elég.

24/N

De az biztos, hogy jobb, hogy ennyi lehetőségünk van? Szerintem régen jobb volt, hogy nem kellett ezen gondolkodni, meg volt mondva, hogy mit csinálj, aztán csináltad. Most meg azt se tudjuk, milyen irányba menjünk. A bőség zavara. Illetve pl nagymamám mondjuk nem baby boomer hanem veterán, de ugye ott az volt, hogy házasodj meg minél előbb, szülj pár gyereket és teljesítetted is az életcélodat. Na neki egy alkoholista volt a férje aki verte papuccsal őt meg a gyerekeket, ez borzasztóan rossz, én ezt nem hagynám, de ő még így is szeretettel emlékszik vissza az elhunyt férjére, neki ez nem para, hanem teljesen rendben van. Most az jó, hogy elválhatsz, senkit nem fog érdekelni, de pont azért akarsz elválni, mert fel tudod mérni, hogy nem oké egy alkoholistával együtt élni. Elválsz, majd évekig keresgélsz új párt, amibe beleölöd az energiádat. Ma már azzal sem tudsz együtt lenni, akivel elmúlt a szerelem, mert tudod, hogy csak letöltöd a Tindert és lesz egy csomó matched, oké, normálisat nem könnyű találni, de nem lehetetlen.

Tehát a felfogás is más volt, szerintem emiatt boldogabbak voltak, csak mélyen elnyomták az érzéseiket, de sosem hozták felszínre. Ha sosem kerül felszínre, akkor nem vagy traumatizálva tulajdonképpen. Vagyis de, csak a lényeg, hogy nem érzed.

#34

Fel is kötném magamat egy olyan világban, ahol a saját életem felől se dönthetnék. Azt elismerem, hogy vannak, akiknek nehéz egy ilyen világban tájékozódni, de ez még mindig jobb, mintha másokat fosztanának meg új lehetőségtől. Szerintem nagyon emberfüggő, hogy a kettő közül kinek mi fekszik jobban.

Az biztos, hogy sajnos sokaknál az a hozzáállás, hogy javítás helyett cserélnek (legyen szó egy telefonról, vagy egy párkapcsolatról). Ugyan csak három éve vagyok együtt a párommal, de jelenleg egymással tervezünk hosszútávra is. Alapvetően ha problémáink lesznek, akkor először jön a problémamegoldás, de ha nem sikerült, vagy túl lép egy határt (bármilyen típusú agresszió), akkor nincs értelme egy percet is tovább ölni a dologba.

Az utolsó mondatodban érzem a legfontosabb dolgot: ha valamivel sose rendelkeztél, az nem is fog hiányozni. Ha csak a ketrecen belüli világot ismered, sose fogsz a szabadságodért harcolni (jó, ez nyilván egy túlzó példa volt).

24/N (#33)

Ennyi életképtelen lúzert...

Jobb, ha tudjátok: a hozzátok hasonlóak mindig boldogtalanok voltak, a "régi szép időkben" is. Mert ahelyett, hogy becsülték volna, ami megadatott, plusz megtették volna, amit meg tudnak, amire pedig nincs ráhatásuk, az elfogadták volna...

...örökké csak a kesergést nyomatták. Pont, mint a kérdező.