A fiatalok mentális egészsége miért rosszabb mint az öregebb generációnak?

Sok időst hallok panaszkodni nyavalyákról, rossz hallgatni. :-D Az emberek szeretnek panaszkodni, korosztálytól függetlenül. Tisztelet a kivételnek.

Egyébként a mentális problémák több okból kerültek fókuszba:

- manapság sok olyannal foglalkoznak, amikkel régebben nem, esetleg nem is ismerték

- vannak hosszabb távú sok éves kutatások, amiknek korunkban lett meg az eredménye

- borzasztóan felgyorsult a világ, nagyszüleim fiatalkorában sokkal lassabban éltek az emberek

- nagyon sok a stressz olyan alapvető dolgok kapcsán is, mint a megélhetés, emiatt a szüleim gyerekkorában, fiatalkorában nem aggódtak, mindenkinek volt stabil munkája, és nem volt lehetetlen lakáshoz jutni sem

- sok régi pszichés ártalomnak több évtized után látszik maradandó nyoma, például anyai nagyszüleim bántalmazó szülők voltak, ennek leginkább tesómmal mi isszuk a levét, mert anyukám pszichiátriai beteg lett, és manapság már lehet erről beszélni, régen az ilyen dolgok, hogy családon belüli erőszak, sokkal inkább tabunak számítottak, mint most

"nem volt ennyi önsegítő könyv, vagy ilyen könnyen elérhető segítő szakember."

Amelyek egy része sajnos átverés, lehúzás.

Na, ezt mire alapozod?

Nagyon kíváncsi vagyok, mert hogy ma pl. órákat töltöttem a reumatológián, egy rakás 70+-os emberrel. Tudnék mesélni.

Vagy ott van a családom: apám már halálba itta magát, de a családban egyébként is sokan voltak alkoholisták. Anyámnak is van bőven baja.

Ja, úgy egyszerűbb persze, ha valamiről nem szabad beszélni.

En sokaig apam mentalisan elnyomo uralma alatt voltam. A szava szent volt, amit o mond az es ugy a jo, o a tapasztaltabb, ugy nekem egyszerubb lesz, hallgassak az okosabbra... Alapvetoen azt lehet mondani, hogy belem ivodott az engedelmesseg, megis apam a stresszes eletet rajtam toltotte ki azaltal, amit nem vett eszre, tagadja mind a mai napig, hogy a legaprobb semmisegekert huzta fel magat es kiabalt velem, szidalmazott. O ezt nem igy erzi, en pedig elengedtem a temat. Egyszeru volt a buborekomban lenni, a kornyezetemmel udvariasnak lenni, eletem zomet ugy toltottem. Noha viazinzast aligha kaptam, engem talaltak meg a rib#ncok cseszegetesre. Aztan iskolat valtottam, es az elfogado kornyezet hatasara ez az engedelmesseg es allando visszafogottsag, udvariassag igencsak omlani latszott. Egyreszt jo dolog, masreszt mind a mai napig ingadozik bennem az erzes, hogy a regi buborekban mennyivel egyszerubb erzes volt, de visszaterni ahhoz az elethez mar nem tudnek. Mintha se ilyen, se olyan nem lennek. Egyebkent apam mindig is imadott engem, ez ketsegtelen, de sajnos ugy, hogy vele az elet kib@szott, es alapbol nem lelkizos termeszet, sajnos evrol evre a "sotet oldala" elorebb kerult. Amikor gyerek voltam, teljesen mas ember volt a mostanihoz kepest, nyugodtabb, kiegyensulyozottabb, turelmesebb, normalisabb... Az o gondjai az enyemek lettek, ugyanis ketten voltunk, csak velem kiabalhatott, ezzel minimalisan kiadva a gozt. Sosem vette eszre, amit csinal, sot szerinte ezzel csak nekem segit, mert amikor kikerulok a nagybetus eletbe, nem fogok csuggedni, hogy allandoan rossz kritika er. Ja, koszonom szepen... Valamiert neki ket oldala van. Tamogato, aki mindig segit, fel akar emelni, es egy masik, ami akaratlanul lehuz es apro darabokra tor a kritizalasaval, megjegyzeseivel. Regen o tanitott udvariassagra, figyelmessegre, most mar ha elkezdi a maga tokeletlen kinezetvel a masik kisebb-nagyobb "hibait" (sok vagy keves felesleg, oltozkodes, ilyesmik), p4obalom csititani, meg nekem ilyeneket ne mondjon, es o sem tokeletes, de o azert csinalja, kocsiban, boltban, piacon, utcan... Aztan engem teremt le mar felemelt, ingerult hangon, ha ragaszkodni probalok ahhoz, hogy abbahagyja, mert vele ellenben a kozelunkben/mellettunk elhaladoknak jo a fule, es nagyon kinos. De erre o fennhangon, hogy nem erdekli.

Lelkileg roncs lettem, zomeben a rengeteg sertestol, amit attol kaptam, akit rajongasig imadtam kislanykorom ota.

Amiota onvizsgalatot tartok magamban, semmit nem gatolva ebben, nehezebb, mert tudom, rajovok, mi a rossz szamomra. Sokkal tisztabb minden, de amire rajovok, az nem jo, es van amit nem lehet visszacsinalni, ez mar bennem olyan marad. Regebben aligha igy alltak a dolgokhoz az emberek, inkabb csak viseltek a xart.

21/l

Talán azért, mert az 50+-os generáció nevelte őket.

Nekem is hőbörgött örehanyàm, hogy bezzeh ő egészséges, de arra nem tudott mit lépni, hogy ő mangalicahúson és kapirgálós csirkén meg biobúzakenyéren nőtt föl, mi meg margatinos kenyéren szójás felváhottal. Jobb volt akkoriban sokminden. Nem érdem, hanem állapot, jókor jó helyen levés.