Egyetemisták! Ti hogyan álltok hozzá a diákmunka, munkatapasztalat kérdéséhez?
22 éves vagyok és még soha nem dolgoztam, sem diákmunkán, sem rendes állásban (max. családon belül besegítettem vendéglátós rokonnak). Igazából soha nem volt komolyabb motivációm a munkához. A szüleim anyagilag is támogatnak a mai napig, alapvetően jó anyagi körülmények között élünk és nekem sem voltak soha költségesebb kívánságaim vagy szükségleteim, amikre külön meg kellett volna keresnem a pénzt. Vidéken élünk így itt nincsen sok lehetőség, emiatt errefelé nem is elterjedt a diákmunka. A barátaim, osztálytársaim sem dolgoztak soha, így az sem volt, hogy pl. elmentünk volna együtt és akkor az egy jó szórakozás, kaland. Egyetemre már értelemszerűen egy nagyobb városba járok, ahol már több a lehetőség, de ezek is túlnyomó részt a klasszikus diákmunkák (vendéglátás, kereskedelem, fizikai munkák). A többi tényező változatlan, önmagában ezek a munkák pedig nem vonzanak. Viszont olyan szakon tanulok (bölcsészettudomány), ahol nincsen szakmai gyakorlat és alapól egy elméleti képzésről van szó, tehát nem nagyon tanulunk gyakorlatban is alkalmazható dolgokat. Így nem tudok más, a szakomhoz kapcsolódó munkát sem vállalni. A jövőben tovább szeretnék majd még tanulni, tehát egyelőre még az sem esedékes, hogy majd el kell mennem főállásban dolgozni, külön költözni stb., ez még mind odébb van.
Őszintén szólva én nem érzem ezt problémának. Örülnék neki, ha lenne egy olyan munkám, amit az egyetem mellett is tudok végezni és szeretném, szívesen csinálnám vagy akár még hasznos tapasztalatnak is ítélném meg, amiből az ember tanulhat, fejlődhet. Viszont ennek hiányában mindig inkább úgy voltam, hogy jó, majd később esetleg még jön valami lehetőség, de addig inkább másra koncentrálok, tanulok stb.. Viszont azt érzem, hogy sokak szemében ciki, ha valaki ennyi idősen nem dolgozik. Mindenhol azt nyomatják, hogy mennyire fontos a munkatapasztalat, a gyakorlati tudás. Valamint sokakon úgy érzem, hogy egyszerűen nem kezelnek felnőttként, nem vesznek komolyan, mert én még nem dolgoztam, nem dolgozom. Szóval szoktam kapni ilyen jellegű negatív megjegyzéseket.
Hasonló a helyzetem, nekem is jók a körülményeim, támogatnak a szüleim. Én dolgoztam már pár nyáron ilyen 1-2 hetet vendéglátásban meg ilyesmi, mint diákmunka pár éve a hobbimmal kapcsolatban is volt egy pár beugrós munkanapom. Egyetemen még nem dolgoztam. Vagyis volt egy rendezvény, amin segítettem és fizettek érte meg korrepetáltam is valakit párszor. De ennyi.
Nálunk sincs kötelező szakmai gyakorlat bár én nem bölcsész vagyok. Én sem terveztem csak azért dolgozni, hogy dolgozzak (és nagyon hálás vagyok, hogy ezt megtehetem), de alapvetően szerettem volna a tapasztalat miatt. Most lett egy lehetőségem, ami kapcsolódik a szakomhoz. Így természetesen elvállalom, mivel nagyszerű szakma lehetőség.
Ha megteheted, ne menj alja diákmunkákat csinálni, az elmondásod alapján nem érné meg. De javaslom, hogy járj nyitott szemmel, hátha szembe jön egy érdekes kutatási lehetőség vagy valami. Minden értékes lesz, amit az egyetem mellett szakmailag fel tudsz mutatni.
21 vagyok. 2 hétig dolgoztam LIDL-ben 15 évesen, 4 napig dolgoztam fagyigyárban 17 évesen és 20 évesen pedig kemény 5 órát McDonaldsban.
Nem bírom 130 kilósan fizikailag (mentálisan sem de az még hagyján) a fizikai munkát, de szellemit meg nem kapok, mert tudásom nuku, pedig most fejeztem be a 6. félévemet egyetemen informatika szakon, csak sajnos mindegyiket kipuskáztam teljesen, így nem tanultam semmit soha.
Szeretnék munkát a nyárra, meg szeretnék szakmai gyakorlatot, de nem fogok kapni.
Probléma? Igen, mert nem fogom tudni befejezni az egyetemet szakmai gyakorlat nélkül. Azért is probléma, mert elvesztegettem 3 évet az életemből és sajnos mehetek a gyárba éhbérért ha nem akarok meghalni, viszont semmit nem ér az életem így. Teljesen feleslegesen fogok élni. Olyan dominóeffektet okoz a munkanélküliség nekem, hogy az életem már most romokban hever, pedig még elvileg el sem kezdődött.
1-es Én lány/nő vagyok, nem fiú vagy férfi. Egyébként én ezt megmondom őszintén, hogy nem értem. Nem értem miért a munkához vagy a keresethez kötik egyesek a felnőtté válást, az érettséget, a komolyságot, a felelősségtudatot. A diákmunkák nagy része, de még a szakmai gyakorlatok egy része is (márpedig a legtöbb korombeli, aki még tanul ilyen munkát tud végezni) szimpla betanított munka. Tehát pont nem olyan munkákról van szó, amik során az emberre komolyabb felelősség hárulna, amik során használná az addig megszerzett tudását, ahol döntéseket kellene hoznia, ahol komolyabb következménye lenne a döntéseinek vagy a tetteinek stb. Magyarul nem hiszem, hogy sokat lendít előre, ha mondjuk elmész bútorlapokat pakolni egy raktárba vagy fénymásolsz egy irodában. Miközben az életben a munkán kívül is van csomó más terület, aminek során az ember tanulhat, fejlődhet, emberekkel kerülhet kapcsolatba, felelősséget vállalhat stb. (legyen az sport, valamilyen hobbi, tanulás, önkéntes munka stb.).
2-es Hát eddig is mindig figyeltem és kerestem a lehetőségeket, de nem volt soha semmi. Úgyhogy ezzel kapcsolatban picit inkább már pesszimistább vagyok. Nekem a korrepetálás sem vált be, hirdettem magam elsődlegesen facebook csoportokban, hogy vállalnék korrepetálást idegen nyelvből, de aztán nem lett belőle semmi. Több csoporttársaim is próbálkozik ezzel, de hasonlóan rossz tapasztalatokkal. Neked hogyan sikerült korrepetálnod, vagy esetleg ismerős stb. volt?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!