Mit gondolsz a gyerekekről és a gyerekvállalásról?

#30 itt azért most elég jól összegyűlt az az 1 százalék. :D

29f

31

Ez igaz. :D

De a valóságban tényleg 1 %-nak érzem.

Utálok gyerekek közelében lenni.

Nem utálom a gyerekeket, hiszen ők csak kis emberek, csak egyszerűen távol akarom tartani magam tőlük, idegesítenek és nem tudok velük közös nevezőre jutni, nem tudok velük mit csinálni. A legtöbb gyerek hihetetlenül rossz, de ez inkább a szülők hibája, nyilván nem magától kellene tudnia a kicsiknek, hogy hogy kell viselkedni... de ez így borzasztó.

Hányingert kapok nőként a társadalmi nyomástól, nem lehet lassan úgy szóba állni valakivel, hogy ne nyaggasson hogy mikor lesz gyerekem, mintha valami kötelező feladat lenne, meg mintha egyáltalán az én személyes reprodukcióm publikus közügy lenne.

Globális szinten pedig elkeserítőnek tartom a túlnépesedést - azt pedig külön, hogy bár Magyarországon/Európában nem ez az irány, néhányan mintha úgy éreznék hogy ez KELL hogy legyen az irány, és kvázi versenyt akarnak szülni Ázsiával, hogy ha itt még nincs túlnépesedés, akkor garantáltan legyen majd, nehogy már még a végén legalább a fele bolygón ne legyen tömeg.

Manapság már amúgy is kilátástalannak látom a gyerekvállalást, ha ma megszületik egy gyerek, annak már sok jót nem jósolnék globális szinten felnőttkorára, addigra elönti majd rendesen a szr a világot minden szempontból.

Az elmúlt 1 év után pedig én már SOHA többé nem fogom elhinni, hogy a gyerekvállalás, családalapítás jó dolog, hiszen láttam hogy mennyire ég és föld volt a különbség a járványhelyzetben a mi gyerektelen életünk, és a kisgyerekes családok élete. Szülők mentek tönkre, elvesztették az állásukat, kikészültek idegileg, hatványozott elvárásokkal szembesültek mikor teljesen rájuk lett utalva a gyerekük. Ez most nagyon szubjektív és elnézést ha valaki bántónak érzi, de számomra a járvány alatt az jött le, hogy a modern életvitelhez fölösleges egy gyerek. Hiszen ha nem lehet "lepasszolni" oviba, suliba, nagyihoz, barátokhoz, táborba, akkor egyből nem lehet vele mit kezdeni. És nem, ezt nem úgy értem, hogy a szülők hibája és ők bénák hozzá, hanem egyszerűen a mai életünk nem arra van berendezve, hogy a szülő nevelje a gyerekét - nekem pedig így értelmetlennek tűnik az egész, mi a fenének vállaljak azért gyereket, hogy néha esténként lássam miután mások gondoskodtak róla, amúgy meg tönkremegyünk ha rám van utalva. Arról nem is beszélve, hogy támogatást nem kapnak, de politizálni nem feltétlenül szeretnék most, csak ennyi, hogy még a "családbarát" ország se az.

Szóval összegezve: minél kevesebb gyerekhez van közöm, annál jobb.

#33

15-ös is le lett pontozva, pedig tök normális dolgokat írt. Sőt mindenki le lett pontozva, aki bevédte, mint ahogy most te is.

Amúgy alapból nem értem, hogy egy olyan kérdésnél, ahol egyéni véleményt kell kifejteni, minek pontozgatnak egyáltalán. Így aztán nagyon megéri venni a fáradságot és részletesen kifejteni a véleményedet valamiről.

#33

Én nem pontoztam semerre, de szerintem is vannak sületlenségek abban amit írt.

"azt sem hiszem el, hogy a szomszéd lakásban egy két-három éves egész nap rohangál és ordít, mivel azt egy gyerek se bírja szusszal" - miért ne bírná? :D Lehet, hogy nem 2-3 éves, de egy ovis simán, a mi előző szomszédainknál is reggeltől estig visított és ordított a gyerek, nem értem mi ezen a hihetetlen.

Meg eleve nem csak azért találják sokan a gyerekeket, mert ordítanak. Én pl. nem tudok velük mit kezdeni, a legcukibb legnyugisabb kisgyerek is frusztrál, mert nem tudok vele mit kezdeni, nem tudok és nem is akarok csillámpónikról gügyögni, meg megdicsérni a századszorra (rondán) lerajzolt napocskát. Teljes mértékben tudomásul veszem, hogy bennem (is) van a hiba, de ettől még így van, engem nyomaszt és idegesít egy gyerek jelenléte, akkor is ha csendben van.

"egyik gyerek sem idegesítő állandó jelleggel. Meg ugye a ott a megoldás a szülők kezében, miszerint a gyereket nevelni is kellene" - oké, de ezzel egy kívülálló mit kezdjen? Ha a szomszédban 24/7 visít a gyerek, akkor nekem mitől lenne jobb a tény, hogy a szülő nevelhetné ha akarná?

"Amúgy az anyagiak fontosak, de nem a legfontosabb, ha gyerekvállalásról vagy gyereknevelésről van szó." - akkor az elmúlt évben miért panaszkodik (megjegyzem: jogosan!!) rengeteg család, hogy konkrétan tönkre fognak menni, hiszen egy fizetésből kell megélniük az online suli miatt, és így nem tudják fenntartani magukat? Szerintem itt nem arról van szó hogy Pistike hadd kapjon 10 évesen iPhone-t, de most az elmúlt 1 év kiválóan megmutatta, hogy DE, az egyik legfontosabb az anyagi helyzet, hiszen pénz nélkül nincs hol lakni, nincs mit enni.

Szóval szerintem is írt olyanokat, amik nem igazak. Ettől függetlenül nem pontoztam le, mert 90%-ban egyetértek vele. :) De ezekre tudok tippelni, hogy másnak mi baja lehetett.

36-

1- az ordítozás azért hihetetlen, mert én is társasházban lakok, alattam három gyerek, felettem kettő lakik, mellettem is kettő az egyik oldalon, 4-12 évesek, mégse hallok egész nap ordítozást. Délután kicsit szaladgálnak, talán fél órát, de azt ki lehet bírni. Szerintem csak a spektrumzavaros vagy konkrétan fogyatékos gyerekek ordibálnak egész nap. Az meg egy sajnálatos dolog, de nem lehet vele mit kezdeni.

2- Neked nem jobb attól, hogy a szülő nem neveli a gyereket, de nem is azért írtam, hogy neked adjak gyógyírt a bajaidra, hanem a kérdezőnek fejtettem ki a véleményemet.

3- Az anyagiakra vonatkozóan kifejtettem, hogy miért nem a legfontosabb, panaszkodni meg amióta covid van majdnem mindenki panaszkodik, a gyermektelen és a gyermekes is, mindenféle okból, mert ez a helyzet most senkinek sem jó. Szingli ismerőseim is többen kénytelenek voltak a szüleikhez visszaköltözni, mert nincs munka, nem tudták tovább fizetni az albit. Mindenkit sújt most ez a helyzet, nem csak a családosokat. Hidd el, én is szívesebben lennék benn az iskolában, minthogy reggeltől estig verjem itthon a számítógépet a csodás online oktatásban.

"az ordítozás azért hihetetlen, mert én is társasházban lakok, alattam három gyerek, felettem kettő lakik, mellettem is kettő az egyik oldalon, 4-12 évesek, mégse hallok egész nap ordítozást."

Oké, te szerencsés vagy. De ettől még más miért ne tapasztalhatna mást?

"nem is azért írtam, hogy neked adjak gyógyírt a bajaidra, hanem a kérdezőnek fejtettem ki a véleményemet"

Teljesen érthető, én se azért írtam hogy bántsalak, hanem hogy ettől még sokan nem szeretik a gyerekeket. :D

"panaszkodni meg amióta covid van majdnem mindenki panaszkodik, a gyermektelen és a gyermekes is, mindenféle okból, mert ez a helyzet most senkinek sem jó"

Akiknek nincs gyerekük, azoknak mégse kell felmondaniuk a munkahelyükön, hogy otthon lehessenek.

38- Mint mondtam, szerintem nincs olyan egészséges gyerek, aki reggel héttől este hétig folyamatosan képes ordítani. Amelyik ezt csinálja, annak valami baj van a fejében, nem azt állítottam, hogy nincs ilyen, de még a folyton ordítozó súlyos autista gyerek is elfárad fizikailag a folyamatos ordításban, mivel ordítani elég fárasztó dolog. Biztos van olyan ember, akinek ilyen gyerek van a szomszédjában, gondolom nem is kellemes, én csak azt nem hiszem el, hogy konkrétan egész nap, vagyis 12 órán keresztül szünet nélkül ordít egy ovis. Mert fizikailag képtelen rá.

Azt én is tudom, hogy sokan nem szeretik a gyerekeket, ez szívük joga, nem is mondom, hogy legyen nekik, vagy szeressék csakazértis sőt ha listát kellene írnom a szülőkről, akiknek nem kellett volna gyereket vállalni igen hosszúra sikeredne, én inkább arra akartam kilyukadni, hogy indokolatlan a gyereket egy idióta vagy bunkó szülő miatt utálni, mert sok válaszból nekem az jött le, hogy sokan inkább a gyerekes embereket nem szeretik, minthogy konkrétan a gyerekeket nem kedvelnék.

Nem kell felmondani a munkahelyen, mert az iskola-óvoda-bölcsi köteles felügyeletet biztosítani, ha szülő igényli, csak az oktatási tevékenység szünetel jelenléti formában. Most is van felügyelet. Ha ezt a szülő nem tudja, tájékozódjon ahelyett, hogy hülye fejjel azonnal felmond és nagyobb kakiba keveri magát, mint amekkorába van. (Mint ahogy azt már mondtam, sok hülye szülő szaladgál a világban)

Egyébként én se tudok mit kezdeni a gyerekekkel.

Egy baráti családnál volt kisgyerek (már külföldre költöztek). Persze amikor megérkeztem hozzájuk, megjegyeztem, mekkorát nőtt és pár perc erejéig valóban érdekelt a barátaim öröme, hogy mekkora a kislány, de szépen megy, jé már beszél. Viszont utána a felnőttekkel beszélgettem, az kötött le, nem igazán tudtam a kislánnyal mit kezdeni.

Tömegközlekedési eszközön se figyelgetem a kisgyerekeket, hogy jajdecuki. Ha csendben van, akkor számomra mintha ott se lenne. Ha zajong, zavar, de szerintem nem vagyok ezzel egyedül.

Apropó engem a hangszínük is zavar. Számomra nem cuki, hanem irritáló.

Szóval hadd ne akarjak gyereket, mert jaj az ösztön.

Az egész mai életünk, az egész napos zárt térben lét, ülés, agyhasználat, tömegnyomor, nagyvárosok, természet hiánya, mozgáshiány ellentmond az ösztöneinknek.