Mit gondolsz a gyerekekről és a gyerekvállalásról?

Ha én nem szeretnék gyereket akkor abba ne szóljon bele senki, és ne alkosson véleményt, mert nem vagyok rá kíváncsi..

Az egyik rokonom konkrétan azt mondta, "hogyha nem akarok gyereket akkor az egy betegség! olyan nincs hogy valaki nem akar gyereket."...

29f

Kicsit bunkón fogalmazok, de ez vagyok én.

Szerintem mindenkinek magánügye a gyerekvállalás és nem társadalmi felelősség.

Maga a gyerek természet csodája.

Gyönyörű az egész foganatatástól a születésig. Ami utána jön, az már nem a természet csodája, hanem az emberiségé. Szakrális dolog is a gyerek vállalás.

A gyereknevelés tragédia.

Akinek nincs elég pénze saját magát fenntartani, az ne vállaljon gyereket. Ha nem tudja ellátni, vegye el tőle a társadalom. Ne pedig pénzelje azért, hogy egy jövő nélküli koldust vagy törvénytelen bűnözőt neveljen belőle, mint ahogy a cigányok csinálják.

A gyerekvállalás elszomorító.

Sokan vállalnának gyereket, de amellett, hogy betegre dolgozzák magukat nincs esélyük sem arra, hogy kifizessenek egy vizsgálatot, vagy pelenkát tudjanak venni. Alapvetően béka segge alatt van a fizetés. És nem a segíjjj, hanem a tisztességes munkáért járó pénz. A megélhetés is olyan szintű, hogy aki nem örököl, az 10 évvel később tud csak gyereket vállalni. Én már voltam abortuszon, mert amikor terhes lettem, aznap volt leépítés a cégemnél és Veszprémben mocskosul nem lehet munkát találni. Így 2 hónap és 95 állás interjú után ment a gyerek a kaparóba. Jaj! Durva volt? Az a durva, hogy 2 diplomás mérnököt az a város nem alkalmaz. Miután megvolt a kaparás, hirtelen megtaláltak budapesti cégek is és adtak 850es bruttó fizetést. 2 héttel korábban adják az ajánlatot, van egy 10 éves gyerekem.

És ez nem rólam szól. Én csak egy vagyok a sok közül. Munkatársaim, akik csak 250 bruttóval vannak ugyan annál a cégnél szintén azért nem vállaltak gyereket, mert nem volt miből megélniük. De az albi árakat fel kellett tornázni az AirBnB-vel, de a másodállást jelentő Übert be kellett szüntetni. Szóval a következő generáció becsületes munkával szerzett pénzét és ezzel a gyerekvállalási lehetőségeit meg kell ölni. Cserébe a cigánysegííjt kell kibővíteni. kamuba. CSOK miatt sokkal drágább az ingatlan, mint amennyit a CSOK adni tud. Ez nem a gyerek vállalókat segíti, hanem az ipart és az olyan vállalkozókat, akik átverik a fiatalokat az ÖNKORMÁNYZATTAL EGYÜTT. Ugyanis az önkormányzat magasról szarik rá, hogy nem tartják be az építkezési szabályokat, így lehet omladozó falakkal, elektromosság bevezetése nélkül és nyílászárók nélkül eladni házakat, amit egy becsületes ember 40-50 évig fog fizetni és 2 gyerek nem is fér el benne, mert hazudtak a négyzetméterekről, a 100 nm-ers ház valójában csak 64. Ez itt Érd. Isten hozott a szar városban, ami úgy bax át, ahogy csak tud.

Én tisztelem azokat, akik gyereket vállaltak és szépen nevelik. Szerintem szükség volna az alap illemre feléjük, minthogy engedjük leülni buszon a kismamát, vagy engedjük előre a síró babás anyukát a sorban.

Magam részéről elnéző vagyok az első gyerekes barátnőimnél, ha kicsit "megőrülnek". Megsúgom: elmúlik. Nem akaszt ki néhány tucat babás kép a facebookon. Ha nem érdekel már, átgörgetem. Sosem értettem azokat, akik képesek ezen kiakadni.

Utolsó gondolat: Több tolerancia kéne. Újszülött baba felsír éjszaka. Ez van. Mind így kezdjük és másképp nem tudunk szaporodni. Másik példa, a nagyon kicsiknél szükség lehet orrszívó porszívóra még az éjszaka közepén is. Sokat jelent, ha ilyenkor a lakó közösség megértő. A kisgyerekes anyukák általában kimerültek. Legkevésbé sem hiányzik nekik még a beszólogatás is.

Nem az a baj, hogy néha felraknak egy képet. Elmondom.

Az a rohadt nagy baj, hogy az emberek pár hetes pár hónapos kapcsolatokba szülnek gyereket a semmire. Legjobb esetben van albérlet, sok esetben még az sem. Aztán anyós após rohadtul örül. Pénz ugye nincs, mert miből lenne. A felek még csak nem is ismerik egymást rendesen. Az első nehézségnél apuci lelép a francba. És ugye anyuci ott marad mint támogatásra váró egyedülálló szülő. Apuci ezt még 2 nőnél eljátsza. Én sem akarok gyereket. Egy gyerek még a legerősebb kapcsolatokat is próbára teszi, nemhogy az ilyen instalibafelfújtszájúberkimazsipamela féle nőknél.

Továbbá nem leszek kockásinges szandálos apuci aki buta arccal válogatja a joghurtot a tescoban.

Rengeteg sérült szülő volt az előző generációban, aki pontosan példát mutatott, miért nem kéne gyereket vállalni. Akik ilyen családban nőttek fel, azokat mélységesen meg tudom érteni, hogy nem vállalnak gyereket.

Emellett van, aki rendes családban nőtt fel, mégsem vállal, de nem ez a jellemző.

A megélhetési család gyártás futószalagon számomra fájdalom, mert tudom, hogy nincs annyi pszichológus, ami ezt a mennyiségű "funkciógyereket" tudja majd kezelni.

Nem igazán szimpatizálok velük. Rettentően idegesít a hisztijük, a bömbölésük, a nyafogásuk. Nem találom őket sem aranyosnak, sem cukinak.

Soha nem akarok gyereket, irtózatos meló van velük, rengeteg stressz, feszültség, idegesség, ráadásul iszonyat sok pénzbe kerül a felnevelésük, amit magamra és a férjemre is fordíthatok egy gyerek helyett és legalább az idegrendszerem sem megy rá.

Mindketten szeretjük a szabad, kötetlen életünket, hogy akkor jövünk-megyünk, amikor akarunk, azt csinálunk, amihez éppen kedvünk van, nem kell mindig egy gyerekhez igazodni.

Baráti társaságunk szerencsére nagy része ugyanígy van vele, mint mi, de akiknél van gyerek (kb 4 pár), na meg a rokoni körben lévők, háááát.... botrány. Folyamatosan panaszkodnak, nyúzottak, leharcoltak, stresszesek, idegesek. Nagyjából semmi jót nem hallottam még tőlük a gyerekvállalásról, csak a szart, de azt mindig, amikor összefutunk. Most fogzik, most 10x ébred éjszakánként, most dackorszakos, most ezért vágta magát földhöz, most meg amazért stb stb. Ilyenkor végtelen öröm fog el, hogy nekem/nekünk ilyesmivel nincs gondunk. Azt meg már meg sem említem, hogy néhányuknak már a házasságuk is gallyra ment, van ahol a gyerek alig múlt 1 éves és már válnak, egy másik pár pedig már külön is költözött (ők nem voltak házasok) a gyerek 2 éves kora Irán nemsokkal.

Ja meg mikor még vírus előtt tömegközlekedtem meg sokat sétáltunk, kirándultunk, akkor is úton-útfélen földön fetrengő, hisztiző, visítozó, kezelhetetlen kölkökbe futottunk, borzasztó volt még nézni is, ahogy a szülők szenvednek és próbálják moderálni a gyereküket, több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel. Egyszóval valahogy semmi olyat nem vélek felfedezni egy gyerekben, ami miatt megérné feladni a kényelmes és nyugodt életemet, sokkal több negatívumot látok benne, mint pozitívumot.

Felb.a.x a gyerekvàllalás téma, de nagyon.

A sok önző szülő úgy szórja a selejtes génállományát, mintha nem lenne holnap. Mi gyerekmentesek pedig, akik képesek vagyunk gondolkodni és uralkodni az ösztöneinken, fizethetünk ezért és le vagyunk nézve.

Nem szeretem a gyerekeket, nem akarok. Fikarcnyi szaporodási ösztön sincs bennem, sőt, ahol tehetem menekülök ha gyereket hoznak a közelembe.

Magáról a gyerekvállalásról azt gondolom, hogy valami szabályozáshoz kellene kötni, mert lassan már egy kutyához is jogsi kell de gyereket meg csinálhat minden idióta.