Mit gondolsz a gyerekekről és a gyerekvállalásról?

Semmi rosszat nem írtál #15. Teljesen jó és hasznos dolgot írtál.

Néhány gyengeelméjű like-nak és dislike-nak használják a gombokat, mert nincsenek tisztában a fórum és a vita fogalmaival.

Talán a szomszéd nem kimerült és fáradt, aki pl éjszakákon át nem tud aludni, mert bőg, visít és kitartóan sír a szomszéd kölke? Vagy mikor a pár éves fölötted rohangál fel-alá a lakásban meg ordibálva “játszik”? Rájuk nem kell tekintettel lenni, csak szegény anyukára, mert ő kimerült?!

Szerencsétlen barátnőmék jártak így, hogy megvették több mint negyven millióért, a rengeteg munkával és lemondással járó álom lakásukat, erre melléjük költözött egy házaspár kb egy 2 éves gyerekkel. Na azóta az életük maga a pokol, a drága gyermek kis túlzással végigbömböli az egész napot, egy perc nyugtuk nincs, főleg hogy mindketten home officeban dolgoznak. De persze anyuka egyből sipákolva szaladt, ha a barátnőm az ő szent gyermeke alvásidejében mert porszívózni, mert ő 1 óra után végre elaltatta a kiskölköt és felébresztették a porszívózással, ő meg hulla fáradt. Aztán még ő csodálkozott mikor barátnőm elküldte a jó büdös francba, mondván ők is eltűrik, hogy a saját otthonukban nincs nyugalmuk az állandó sírást, mert őfelsége gyereket vállalt. Erre jött a szokásos ütőkártya, hogy “dehá’ ő csak gyerek”. 🤦🏻‍♀️

Szóval azért a túloldalt is meg lehet ám hallgatni és meg lehet érteni, hogy ők talán épp azért nem vállaltak gyereket, mert nem bírják a gyerekbőgést, erre cserébe hallgathatják a szomszédét nonstop és még ők legyenek megértőek, mert most fogzik, most a hasa fáj, most ez, most meg amaz....

:)

"Legyen akár vélemény vagy tény, akár pozitív vagy negatív. Annyit kérek, hogy fogalmazzunk kultúráltan, és tartsuk tiszteletben egymás véleményét."

Igen, és?

Én is a kérdező kérésének tettem eleget, kifejtettem a véleményem az adott jelenségről. :)

"Szóval azért a túloldalt is meg lehet ám hallgatni és meg lehet érteni"

Egyetértek. Éppen ezért nem írtam rosszat a gyermektelenekről, csupán kifejtettem a saját véleményemet. Amit szintén meg lehet(ne) hallgatni, elvileg.

Fú, na itt összegyűlt a gyk összes gyerek és családgyűlölő embere.

On: jómagam szeretnék gyereket. És igen, lehet hogy nagycsaládot is. (persze nem a pénz miatt) De meg tudom érteni a másik oldalt is.

Én gyerekekkel dolgozom, szeretem csinálni, a gyerekeket is szeretem, de azt azért nem mondom, hogy gondolatban nem pofoztam még fel egyiket se, amelyik kihúzta a gyufát. A helyzet viszont az, hogy nincs hülye gyerek, csak hülye szülő. És aki a hülye szülő miatt nem szereti a gyerekeket en block (mint itt sok kommentelő) az nekem elég furcsa hozzáállás nem csak a gyerekekhez, hanem az élethez is. Ahogy abban is biztos vagyok, hogy ezek az emberek az utcán nem kizárólag visítozó gyerekeket látnak, hanem csak nem veszik észre a több másik normálisan viselkedő gyereket, mert a szelektív világképbe nem fér bele. Én kb évente egy-két alkalommal látok hisztiző gyereket, az év többi napján meg rendes, normális gyerekeket látok az utcán vagy vásárláskor. Ahogy azt sem hiszem el, hogy a szomszéd lakásban egy két-három éves egész nap rohangál és ordít, mivel azt egy gyerek se bírja szusszal. Sok energiájuk van, de nem ennyire. Szerintem nem normális dolog ennyire zsigerből utálni a föld összes gyerekét egy-két negatív példa alapján, mert ez pont olyan, mint a rasszizmus. Ezzel persze nem akarom azt mondani, hogy a gyerekek egyáltalán nem idegesítőek, mert tudnak azok lenni, de egyik gyerek sem idegesítő állandó jelleggel. Meg ugye a ott a megoldás a szülők kezében, miszerint a gyereket nevelni is kellene, csak ezt sokan elfelejtik.

Én most várom az elsőt, de biztos nem fogom ezt a ma divatos korlátok nélküli nevelési elvet alkalmazni, mint a sok barom anya, aki három Vekerdy-idézet elolvasása után úgy érzi megvilágosodott és nem neveli a gyereket semmiféle társadalmi szabály betartására, aztán csodálkozik, hogy a gyerek nem fogad szót, azt csinál amit akar, diktátorkodik, ő meg kivan idegileg. Ebben a tekintetben nem sok különbség van a gyerek és a kutya nevelése között. Mindkettőnek kellenek korlátok és szabályok, de tanulják meg, hogy te vagy a főnök és csak az általad megszabott keretek között csinálhatja azt amit akar.

Amúgy az anyagiak fontosak, de nem a legfontosabb, ha gyerekvállalásról vagy gyereknevelésről van szó. Rengeteg jól nevelt, aranyos és illedelmes gyerekkel volt dolgom, aki kifejezetten szerény körülmények között élt, de ugyanennyi (ha nem több) mini-Hitlerrel is találkoztam, akik a jó anyagi háttér-hülye szülő kombináció miatt egy kezelhetetlen, elkényeztetett ostoba kis görcs volt. Megkaptak mindent, amit a szájukon kiejtettek, ezért elkényeztettek és a saját szüleiken kívül a pedagógust is a kapcájuknak nézik, semmi tisztelet, semmi empátia. Talán rossz dolog ilyet mondani, de ezekből a gyerekekből nagyon kicsi eséllyel lesz jó ember. Akkor már inkább szüljön valaki szegénységbe, de szeretetteljes környezetbe.

A facebook és insta anyukákat ki nem állhatom, szerintem privát családi fotóknak semmi keresnivalója az interneten. És ez nem csak a babafotókra vonatkozik, hanem szülinapi, karácsonyi stb. fotókra ugyanúgy. (De ha már itt tartunk a szinglik és gyermektelenek nyaralós vagy autós szelfijeit ugyanúgy rühellem, mint aki a gyerekével szelfizik. Ugyanaz a korcs magamutogató hozzáállás, a szememben semmi különbség.) Hálistennek ebben a családom is egyetért, nekünk van egy privát családi csoportunk, ott osztunk meg a családra tartozó fotókat és videókat, semmi nem kerül ki onnan a nyílt netre.

Szóval összefoglalva én szeretem a gyerekeket, ha jól neveltek. A hülye szülőket viszont nem tudom tolerálni, a görcs gyerekeiket meg igyekszem elviselni és minden erőmmel azon leszek, hogy az enyém véletlenül se legyen olyan mint az övék.

Én nem szeretnék gyereket, ezer ok miatt.

Nagyon nehéz lesz így párt találni, mert a férfiak 99%-a szeretne. Na jó, társkeresőn még nagyobb az arány. Sajnos az a véleményem, hogy azok egy része, akik gyereket akar, biztos vagyok benne, hogy csak azért, mert KELL, mert ez az élet rendje, vagy esetleg mert fogy Európa/Magyarország népessége - tehát nem mernek másképp gondolkozni. Aztán, hogy jó szülők lesznek-e, pláne boldogok lesznek-e szülőként, az más kérdés.

Az a helyzet, hogy amennyiben sikerül elérnem azt az életet, amire vágyom (és ez nem az utazás, haha még -10 pont a társkeresésben), akkor egyáltalán nem fog hiányozni még gyerek a nyakamba, mert így se lesz időm 'meghalni' se.

Az a gondom a gyerektémával, hogy ebben is győzködi a többség a kisebbséget, egész egyszerűen nem fogadják el, hogy nem mindenki olyan, mint ők.

Jönnek azzal, hogy önzők vagyunk, nem gondolunk Európa, Magyarország jövőjére, hogy "ez az élet rendje".

Namost. Lehet, hogy önző vagyok, de ilyen téren igenis mindenki legyen önző és nézze a saját boldogulását, amíg nem árt ezzel másoknak, addig igenis ő akarjon boldog lenni, mert kiegyensúlyozottan válhat a társadalom hasznos tagjává. Nem kiégve, nem állandóan búskomoran, nem megkeseredve.

Olyan érv pedig nem létezik, hogy ez az élet rendje, azért vagyunk emberek, hogy ne egy előre megírt sémát kelljen követni, mint a bocsánat, de birkáknak.

Amúgy köszönöm az ilyen kérdéseket! Legalább itt nem érzem magam az elveimmel tökegyedül.

28N