Mi volt a legnagyobb pofon az életedbe, amit kaptál? Hogy sikerült túltenni magad rajta?

Amikor rájöttem, hogy az anyám a saját "világában" él.

Gyerekként mindig úgy éreztem, hogy az én feladatom megvédeni az anyámat. Sokáig az a tudat élt bennem, hogy ha majd felnőttként bosszút állok az apámon, aki terrorizált bennünket érzelmileg, fizikailag.

Anyám rengeteget panaszkodott arról, hogy az apám milyen. Ráadásul olyan dolgokat is elmondott, ami nem rám tartozott, és gyerekként nem is nagyon tudtam kezelni. Például azt, amikor elmesélte, hogy apám agresszióját szexuálisan próbálja kontrollálni, mert apám nem bír magával.

A fentiekből fakadóan nem kell mondanom mennyire nehéz volt megélnem, amikor beléptem a tinédzserkorba, amikor is szexuálisan éretté váltam. Ugyanis már akkor is éreztem, hogy a szüleimtől nem kaphatok érett, és értelmes felvilágosítást a szexualitással, szexszel kapcsolatban. Ugyan én is néztem pornót, és láttam ölelkező, csókolózó párokat az utcán, és futottam is bele random randikba, ha erdőközeli, vagy kihalt helyeken sétáltam, de valahol tudat alatt minden nőt egy szexuális áldozatnak tekintettem, akik ki vannak szolgáltatva a férfiaknak, a férfiak pedig kizárólag ösztönlények. Aztán jött az internet, és a szüleim különböző magyar szexoldalakon töltötték idejüket, és mivel közös gép volt ráakadtam fényképekre, ami igazolta, hogy mindketten csalták egymást, és mindketten ugyanolyan felelősek voltak azért, amiért ez a tévképzet alakult ki bennem.

Azóta felnőttem. Megvédtem magam mind kettejükkel szemben, anyámnak is beolvastam, és szexuális távolságot alakítottam ki, és többször helyre is tettem, hogy nálam nem fér bele a szexuális dolgokról való eszmecsere a szülő-gyerek kapcsolatba, ha az nem kulturált formában történik. Ekkor szembesültem azzal, hogy anyám talán nem is nekem hazudik, hanem saját magának.

A tévképzeteimet a szexualitással, szexszel kapcsolatban megszüntettem, és szerencsére az általam átéltek nem tettek negatív dolgokat a nemi életembe. Helyén tudom kezelni az egészet, de ehhez kellett az, hogy mélyen elgondolkozzak. Elköltöztem otthonról, azóta a fővárosban élek, és sokkal felszabadultabb vagyok, és nyitottabb az emberekkel szemben. És nem szégyellem felvállalni, hogy milyen gyerekkorom volt.

33/F