Most tényleg olyan nagy dolog ha egy felnőtt ember egy családtagjával él?

Én is itthon élek 26 éves koromban. Rohadtul lesz@rom, hogy emiatt mit gondolnak az emberek. Legalább tudok sokat spórolni, és 30 éves koromban nem az lesz, hogy elköltöttem x milliót albérletre és nincs egy vasam se.

Itthon amúgy se tervezem, hogy lakást bérlek vagy veszek. Ha elköltözök, akkor az mindeképp külföld lesz.

Szerintem ezekkel a betegségekkel annyira vagy beteg, amennyire betegnek érzed és kezeled magad. Együtt tudsz élni velük, teljes értékű életet tudsz élni, de oda kell figyelned dolgokra. Simán lehetnél egy pozitív életszemléletű fiatal, mert ahányszor beleröhögtél a halál torkába, szerintem ez lenne a minimum.

Az, hogy hol élsz, az a te döntésed, nekem igényem volt, frusztrált, hogy nincs külön életem 25 évesen, aztán pont úgy alakult, hogy nem volt más választásom, mint elköltözni, ez van. Így nehéz válaszolni a kérdésedre. Nyilván ha én pl. nőként egyedül megállok a lábamon, akkor nem túl imponáló egy férfi, aki a gyerekszobájában lakik, de ez meg lehet az én nyomorom, mert válogatós vagyok.

Szóval minden csak nézőpont kérdése. Ha neked jó otthon, akkor mi a francért érdekel mások véleménye?