Miért vagyok gyáva az öngyilkossághoz?

Az igazság az hogy onnan senki sem jött vissza, nem tudni mi van ott. 🙏 Senki sem tudja.

“Miért vagyok gyáva az öngyilkossághoz?”

Mert valóban gyáva ember vagy, mit vársz tőlünk?

1/Unalmas az életed, 2/semmiben nem látsz örömöt, talán ez.

Ha meg egy jó szex sem dob föl.

Tudod sokban igazad van:)

DE!!!

Azért vannak jó dolgok is az életben, és ez az élet velejárója.

Ez van, ezen senki, meg te sem tudsz változtatni.

Sokan gondolnak a halálra , en is de....

Ahogyan elnézem a BBC News...ill híradót , igen megnőtt az öngyilkos jelöltek száma a világon.

Hogy miért??!!

Ki tudja. :(

Szerezz ujj barátokat...

Vasarolj új ruhaneműt, engem ez foldóbb...

Szerezz egy pasit és szexel jó sokat...

Ha tényleg kíváncsi ember vagy, biztos vagyok benne, hogy van még az életben olyan dolog amit nem próbáltál, és kipróbálnál. Miért nem mész és próbálod ki ezeket? Szerintem is gyáva vagy, és önző tolvaj is mert megfosztod a körülötted lévőket a lehetőségtől hogy szeressenek, ha szeretnek persze, ugyanakkor magadat is megfosztod a jövő lehetőségétől. Egyszer úgy is meghalunk, és lehet nem lesz semmi odaát, lehet csak sötétség lesz. Én erre szoktam gondolni, mi van ha odaát csak a képzeletünk, és az emlékeink maradnak, akkor nem lenne sokkal jobb gazdagabb tudással, és emlékekkel, tapasztalattal menni?

A gyávát nem az öngyilkosságra írtam, hanem hogy gyáva vagy új dolgokat kipróbálni, az élethez. Az öngyilkossághoz mindenki "gyáva" véleményem szerint.

"Másodszor hajt engem a kíváncsiság, hogy mi van a halál után."

Ezt mindenki megfogja tudni, és te is ugyanúgy megfogod tapasztalni, ha eljön az ideje. Ez egy biztos dolog. Inkább az életben próbálj új dolgokat kipróbálni, keress olyat ami megrezegteti a lelkedet. Remélem sikerül olyasmit találj, ami felpezsdíti az életedet, és kielégíti a kíváncsiságodat. Tudom, hogy nem ilyesmi választ kértél, de a saját kérdésedre te is tudod a választ, nem kellünk hozzá mi is, viszont lehet valamelyik válasz motivál majd kicsit, és arra sarkall majd hogy elgondolkozz mik is érdekeltek életedben, amiket nem tapasztaltál még meg(biztos hogy van ilyen), és most menj és megtapasztald őket. A legjobbakat kívánom neked!

"Harmadszor. Nagy valószínűséggel anyám és a nálam 10 évvel idősebb nővérem előbb fognak meghalni, mint én. Nem akarom ezeket megélni. Inkább beelőzném őket."

Pont ezert addig ezt minimum el kell halasztani. Nem tehetem ezt anyammal. Addig meg johet helyette valaki màs es igy tovabb aztan meg johet a ezt a kis idot mar kibirom:)

És hs keresnél előbb egy élhetőbb országot? Itt nincs jólét, remény, jövőkép ezért depresszios itt sok fiatal is. És ez nem a luxusra vágyásról vagy a fogyasztásról szól, hanem egy biztosabb alapról és arra épülő önmegvalósításról. Ami itt rengeteg ember életéből sajnos hiányzik. Élik azt, ami jut, mert ez van, ezt kell szeretni, muszájból élnek.

De ez nem normális, norálisabb országban, lehet máshogy éreznéd magad.

Lehet, hogy most nem jó neked, de később jobb lesz, legalább az esélyét meg kellene adnod ennek.

Talán az a baj, hogy nincs hobbid.

Ha csak egy picit is szereted édesanyádat és a nővéred, akkor ne tedd ezt velük!

A "szexelj jo sokat" - nak üzenem, h csokoltatom.

Én is sokat gondok arra, h eltünjek. Apám miatt nem volt rá merszem. Nem akarom megkeseríteni az életét egy olyan embernek, aki 45 évig dolgozott, és csak szégyen szendvicset kapott az élettöl.

Szar rabszolgának lenni, akit le sem szarnak a puncik. Pedig, amugy full jol nézek ki. Kockás has. Inteligencia, 750netto.

Mégsem elég....

Figyelj..magamat ismervén most tuti elkezdenélek győzködni, hogy miért ne tedd. De nem fogom, mert megkértél rá.

De azt hidd el nekem, hogy a világ még lehet gyönyörű. Legtöbbször csak a felfogásod függvénye. Lehet, hogy fiatalabb vagyok, de rengeteg dolgot tapasztaltam meg eddig. Nem volt mindegyik szép, de mindegyikben volt valami, ami segített nekem.

Egész pici koromban szegénységben éltünk, de akkor valahogy nem tudatosult bennem. Nem volt soha tele a hűtőnk, nem volt tv műsor és Wifi,nagyon sokáig és alig jöttünk ki a pénzből. Apukám ivott és nagyon boldogtalan volt.

De én ezt nem vettem észre. Nagyon önző kisgyerek voltak, és a szüleim mindent elkövettek, hogy ne érezzem magam az élethelyzetünk súlyát. Vettek nekem ágyat, drága matracot, és egy csomót könyvet-mert imâdtam őket és azt akartam,hogy az birtokolni tudjam őket, örökre. Nem mondtad volna meg rólam, hogy albérletben éltem évekig, hogy a szüleim kényelmetlen, régi ágyakon aludtak külön szobában, és, hogy mikor apukámmal elmentem szülinapi ajándékot venni anyának, azt az 1500ft-ot milyen nehezen tudta kifizetni a hónap végén. Csak később értettem meg az akkori hezitáló mozdulatait és az arckifejezését.

Nagyon nagyon szeretnek engem a szüleim, és mindig is tették. A világ legszerencsésebb emberének érzem magam, hogy hozzájuk tobott le a gólya 19 éve. Tudom, hogy sosem leszek egyedül.

2 éve halt meg az apukám, rákban. Amikor elmondta egész éjjel sírtam, másnap duzzadtak és vörösek voltak a szemeim. Azt mondta 1 éve van hátra. Abban az egy évben pedig megváltozott. Annyit beszélgettem vele, amennyit csak tudtam. Olyan mondatokat váltottunk, amiket soha, a büdös életben soha nem fogok elfelejteni. Az utolsó heteiben azt mondta nem kér mást tőlem, csakhogy legyek boldog. Nem érdekli mi lesz belőlem, de az legyek,azt tegyem, ami boldoggá tesz. Mert ő nem volt eleget.

Mielőtt elment, mindent megtett, amit csak tudott, hogy biztonságban legyünk miután megtörténik. Bízott a családjában.

Aztán elment. Én pedig túl sokkos voltam ahhoz, hogy sírjak.

Máig nagyon hiányzik. Van, hogy őrjítően. És soha nem fogom teljesen feldolgozni. De megtanultam együtt élni vele, mert tudom, hogy apa mindig velem van. Csupán nem fizikailag😊

Addig küszködtem a pályaválasztással, nem tudtam mit tegyek..ami boldoggá tenne, nem fizet sokat, és nem is biztos, hogy bejön az életben. De szeretni fogom. És soha nem fogom feladni, mert keresen a boldogságot, és soha nem fogok magamra kényszeríteni semmit, ami boldogtalanságba taszítana.

Ezután anyukám végre szerelembe esett. És történtek bizonyos változások az életünkben. Pozitívan álltunk hozzá a dolgokhoz, féltünk lépni, de megtettük, mert végül nem álldogálhatunk egy helyben egész életünkben. Azóta annyi mindent tapasztaltam meg. Csúnyát és jót, gyönyörű dolgokat.

De máig képes vagyok beleveszni a napba, az árnyékokba, a tűz szépségébe. Máig nem adtam fel az álmaimat, mindig a motivációt keresem,máig nem lettem pofátlan annak ellenére, hogy megváltozott az életünk. Keresem az emberekben a jót és meg is találom. Minden nap teszek valamit, ami boldoggá tesz. Zenélek, zenét hallgatok, festek, rajzolok, vagy a barátaimmal sörözök, beszélgetek.

MINDIG képes meglepni az élet. Ha kihívod magad ellen, ha nem, megmutatja. De túl lehet élni és meg lehet szeretni, ha te is akarod.

Radics Peti szavaival élve:

"Mindenkinek van egy golyó."

És ez előbb-utóbb mindenkit utolér. Én nem siettetem.

19/L

Az öngyilkos az ÉLETHEZ GYÁVA.

Legyél bátor, és csináld tovább. Értékes ember vagy, előtted az élet.

Mindenkinek az életében vannak hullámvölgyek. Ez természetes: egyszer fenn, egyszer lenn. Attól függ, hogy mit kezd vele az ember. Ha fent, akkor vigyázzon rá, ha lent, akkor uccu neki, tessék minden erőt összpontosítva a hajadnál fogva is kirángatni magadat belőle.