Egy barat okoskodjon bele a bartja életébe, vagy hagyja hogy elkövesse a hibákat és maga tanuljon belőle?

Egyetértek az 1–4. válaszolóval.

Az 5.-el nem, mivel a barátainkért felelősséggel tartozunk. Egy jó barát elmondja a fenntartásait, és később, ha esetleg igaza lett, a vállán anélkül sírhatja ki a barátja a csalódását, hogy a fejéhez vágnák „ugye, megmondtam?!?”.

8-as vagyok. Hozok egy példát.

Barátnőm nem szerencsés pasi ügyben. Régen hiába mondtam neki, hogy ne a divatmajom izomagy fiúkra bukjon, de hiaba mondtam neki és mindig az lett a vége, hogy kihasználták aztán eldobták. Én ugyan hiába mondtam neki a magamét, de komolyabb beleszólásom nem volt, mert az ő élete. Aztán szerencsére tanult a hibájából és azóta nem kezd ki olyan pasikkal. Viszont rosszul is sült el ez részben, mert most senkivel nem mer komoly kapcsolatba kezdeni és a sok kihasználástól megkeseredett és kritizálja azokat, akik 25 évesen gyereket meg házasságot akarnak. Ez az ő élete, mindenki a saját sorsa kovácsa, úgyhogy én a tőlem telhetőt megtettem, ennél jobban nincs jogom beleszólni a dolgaiba. Tanácsokat adok néha még neki, amik bár süket fülekre találnak. Sajnos ilyen az élet. Az emberek változnak ahogy a világunk is változik.