Miért olyan zárkózottak a magányos emberek?
Én egy nagyon nyitott srác vagyok. Imádok utazni, szeretek megismerni másokat, imádok programokat szervezni és jólérezni magamat. Mégis ha találkozok egy olyan emberrel, aki magányos, nincs barátja vagy bármi és mondanám neki, hogy hát akkor leugrok hozzá, sétálhatunk, dumálhatunk, filmezhetünk meg ilyenek, akkor hirtelen becsapódik mint egy ajtó és fél?
Pedig szívesen barátkozok és ismerek meg új embereket :)
Olyan okos dolgokat írtok néhányan, emiatt pedig én olyan hülyének érzem magam. Nos, nem áll messze az érzésem a valóságtól, tényleg hülye vagyok, emiatt nem tudok ismerkedni. Szeretek egyedül lenni, olykor mindenkinek kell, de nekem lényegében nincs más választásom. Én nem akarok örökre magányos és zárkózott lenni, de az lettem, sajnos ilyen a személyiségem, szociálisan nulla vagyok. Nincsenek meg a képességeim a változtatásra. Emellett még céltalan is vagyok, szóval úgy igazából nem tudom minek élek. Erre próbálok nem gondolni, egyébként mindig jókedvűnek tűnök, senkinek nem hiányzik egy olyan ember társasága, aki a saját bajaival fárasztja a másikat. Próbálom öngamam adni, de valahogy nem megy az ismerkedés. Nem tudom hogyan lesznek barátságok, hogyan ismerik meg az emberek egymást. Helyre kéne sok dolgot pakolni bennem, mert az összes ismerkedési kísérletem kudarcba fullad. F
Na, ez elég jó bevezető lett a kérdésemnek, amit linekelek:
https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__magany-egyedullet__9..
Ha 2-3 mondat után tukmálnád magad nyakamra, akkor nem csak ajtó csapódna előtted, hanem a lőrésen a puska is kicsúszna s el is sülne párszor:DD
Megfeledkezel a manapság elterjedt férgekről, kik hízelegnek anyagi-érdeki célokért...érdekkapcsolati görények.Ilyenek miatt óvatos az ember.
Hmmm, van így is ugye...
En nem vagyok maganyos.De zarkozott vagyok.
Van egy ferjem,akivel 30 eve hazadok vagyunk,gyerekeim,kollegaim,ismeroseim.De baratnom nincs,es nem is igenylem,nem vagyok napi szinten pletyuzasra,meg arra ,hogy egymashoz maszkaljunk stb.
Boven kielegiti,meg sok is neha,a tarsasaghoz emberekhez valo igenyemet,a munkahelyem.
Orulok,ha otthon lehetek,nem kell a sok hulyeseget hallgatnom..
Nem vagyok magányos, de tekintve hogy az eddigi volt "barátöim" 99 százaléka ábxott, nem ismerkedek uj emberekkel, vagy max haverság.
Minek, neki is vszeg csak akkor kellek majd ha szr az élete, de mikor nekem kéne támogatás, felszivodik.
Épp elég emberben csalódtam már, hogy ne akarjak ismét.
Plusz a nyitott emberek állandoan a nyakamon lognak, nem.értik a NEM, és NINCS KEDVEM szavakat, ha valahová épp nem akarok menni, mert inkább olvasnék pl, már én vagyok a hülye.
Nem volt más lehetőség előttem. Amióta az eszemet tudom, magányos voltam. Talán gyermekkoromban ha átjött játszani a szomszéd gyermek, de nem bírtam a reggeltől estig :D Sok volt nekem. Gondolj bele! Az egész napod rámegy. Így hát egyfajta magányban nőttem fel (ha elküldöd megsértődik, inkább zárkózz el!- gondoltam anno)
Most sem szőttem különösebb kapcsolatokat, nem is volt rá alkalmam. Az hogy ki vagyok és mit akarok senkit sem érkel. Általában a harmadik felém irányuló kérdés így hangzik a magadfajta nyitott, és ismerkedő srácoktól: "Van barátod?"
"hagyjatok magamra" :(
most őszintén, magamból kiindulva, megbízni nehéz valakiben, megnyílni szinte lehetetlen, nem bírom a sok bámuló szemeket, egyedül otthon lenni szine a legjobb ami történhet...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!