Miért olyan zárkózottak a magányos emberek?

Én azért vagyok ilyen, mert sokan kihasználtak már.

22/F

Mert mi teljesen mások vagyunk.

Ha valaki barátkozni akar velem, egyből bekapcsol a vészcsengő. Úristen, most már állandóan a nyakamra fog járni, beállít kérdés nélkül, ha lefáradok és elküldeném, meg fog sértődni, stb. Mi szeretünk egyedül lenni, az emberek társasága nagyon hamar lefáraszt és terhünkre van. Amire nekünk igényünk van, az nektek kevés. Szóval akkor inkább nem is barátkozunk.

Mert a magányos emberek nem véletlen magányosak... Valószínűleg az életükbe érték őket olyan dolgok, ami miatt nagy részük képtelen megbízni az emberekbe. Mint ahogy önmagukban sincs elég hitük. Vad idegenekbe meg főleg. Itt a gyakorin név nélkülis tagoknak meg aztán 0 esély van rá, hogy ezek az emberek megnyílnak bárki előtt... Magamból kiindulva soha nem adnák meg olyan személyes információt, amiről esetlegesen bárki felismerhetne. És ha valakivel privát levelet váltanék akaratlanul is megvan rá az esély, hogy valahogy olyan dolgot írjak magamról amivel beazonosítható lennék. (Ezért soha nem reagálok a privátokra, kivéve, ha valamilyen nem személyes kérdéssel kapcsolatban írnak - pl keresnek valamit a neten és én pont a linket vagy ilyesmik...)

A GYK pont azért jó, mert anonim oldal, ahol anélkül lehet témákat megvitatni, hogy bárki is tudná te ki vagy. Ezáltal nem számít, mit gondolnak az itt lévők, mi a véleményük rólad, mert igazából gőzük sincs róla ki van a másik oldalon. Ez egyszerre nyújt biztonság érzetet, és rémiszt el, ha belegondol az ember, hogy mennyi nem normális ember van a világon.

Szerintem ha új emberekkel akarsz ismerkedni, próbálkozz fórumokon, ahol mondjuk szerveznek találkozókat is meg ilyenek. Vagy ha van akkor olyan társkeresőkön, ahol nem csak szerelmet lehet keresni, hanem barátokat/társakat.

Nekem nincsenek barátaim, mindenhova egyedül járok mégsem vagyok magányos.

Pszichés zavarom sincs, ahogy itt az egyik nagyokos megjegyezte.

Én is szoktam utazni, programokat szervezek és megismerek embereket.

Általában eddig olyanok találtak meg akik valóban magányosak mert bármit megtennének azért, hogy valaki rendszeresen beszélgessen velük, menjen velük valahova. Így egyből arra gondolnak, hogy mivel ők férfiak én meg nő vagyok, egyértelmű, hogy egymásnak lettünk teremtve és majd megsegítjük egymást ebben a "nyomorban".

Csakhogy én ezekre nem vagyok kíváncsi, és ezt sokan nem értik meg.

A legutóbb pl heteken át minden nap jött minimum egy email valakitől, akitől nem akartam semmit. Viszont ő úgy érezte, hogy mivel én biztos csak és kizárólag magányos lehetek, ezért majd szívesen veszem a napi 20 levelet a semmiről. Nem volt elég, hogy egy idő után nem írtam, most a nyomomban van.

Na ilyenek miatt kezdek fejvesztve menekülni ha valaki olyasmit ír, hogy: húúú akkor menjünk együtt, mit szólsz?