Ha valaki "duci" azt feltétlenül elítélik? Miért?

Azért egyszerűen, mert ahogy láthattad szerintük mindent le lehet adni. Van valakinél igen, van valakinél nem. De nem is ez a lényeg. Vannak olyan méretek, amik már túl mennek a határon. De azonban nem mindenki ítéli el őket. Ez is emberfüggő. Ez az egész kategória, hogy kövér, vagy sovány, vagy éppen jó személytől függő. Ahogyan az ízlés a zenében, a divatban, az ételekben stb.

Én csak annyit szeretnék mondani, hogy egy részről igazuk van azoknak akik a géneket is beleveszik. Én is ilyen vagyok. Megszülettem, könnyebb voltam a bátyámnál, amikor ő született. Mégis, én egy kövérkésebb, duci kis baba voltam. Míg a bátyám egy csontos gyerek. Akkor ez hogy van?

S lehet tenni ellene tényleg. Lehet sportolni, ha van rá az ideje. De amint mondták, valakik így is ducik maradnak. Mert minden embernek van egy hízási határa, és egy fogyási határa. S attól még, ha leadunk jó pár kg-ot, attól még nem fog az alkatunk megváltozni.

S miért baj ha a kövér emberek boldogak? Inkább örülnénk nekik, hogy ők nekik nincs bajuk. Ennyi.

S kedves Kérdező, a terveddel kapcsolatban ne egy idő pontra rakd be. Hanem most kezdd el, ha komolyan gondolod. De ide, tényleg nagy elszántság kell. Ami nem mindenkinek van meg. Emiatt is van egy olyan réteg is, aki le tudna fogyni, ha lenne rá nagyobb akarat ereje. De ezen nem kellene vitatkozni. Az ilyen témákkal jobb elő hozakodni, mert itt nem lel az ember egy igazságot. Mivel ez az egész személy függő.

"nem vagyok kifejezetten annyira dagadt", de 20 (!) kilót akarsz leadni?

Írd már meg lécci milyen magas és hány kiló vagy, mert lehet, hogy kövér vagy, de lehet, csak nem jól látod magadat.

Nem ide kapcsolódik de:

Nekem volt egy osztálytársam, még általános iskolából. A kislánynak a szülei eléggé kövérek voltak, (nagyon) így az osztálytársam is az lett, de nem fogadta el, így elkezdett fogyókúrázni, és 8.-ban már jobban nézett ki. (3.-ban kezdte a fogyókúrát) Találkoztam vele nem rég, és tökéletes az alakja. :-) Kb, ilyen volt régen: ( ) és ilyen volt amikor utoljára találkoztunk: ) (

Először is egyet kell értenem azzal, aki azt írta, hogy igencsak csalóka kifejezés a 'duci', hiszen valóban rengeteg ténylegesen kövér ember látja el magát ezzel a jelzővel.

Másrészről: én is voltam duci, 10-11 évesen, amikor a szüleim válása miatt abba kellett hagynom a sportot.(Elég bonyolult sztori.)

Engem elítéltek. 157 cm voltam, 55 kg, és igen, hiába voltam közkedvelt személyiség, miután már nem voltam pálcika, teljesen máshogy viszonyultak hozzám az emberek. Gyakran kaptam sértő megjegyzéseket, mert a gyerekek gonoszak. Persze lefogytam. Igen, tényleg baromira nehéz. Persze ezen teljesen személyfüggő, nem mindenki olyan mint én, hogy bármikor megtudna enni egy kiló kakaós kalácsot, vagy 2 nagytábla, 300 grammos karamellás Milkát.

Ezért vannak vegyes érzelmeim, akkor meglátok egy tényleg kövér embert. Először az jut eszembe, hogy vajon mikor fog meghalni, miért nem fontos neki annyira a családja, a szerettei, hogy vajon tudja-e, hogy ezzel hány százalékkal növeli a civilizációs betegségek kialakulásának kockázatát. Hogy a túlsúly nem csak esztétikai kérdés, hanem betegség. Hogy miért nincs lelket emésztő bűntudata egy-egy túlevés után. Hogy miért nem kap sírógörcsöt ruhavásárlás után..

Sokáig küzdöttem evészavarokkal. Igen, először bulimiával, mert egyszerűen nem voltam képes lemondani az evésről, pedig semmi lelki háttere nem volt az egésznek. Egyszerűen bármikor tudtam volna enni. Bármikor. Utáltam mindenkit, aki úgy vékony, hogy sokat ehet.

Esküszöm, aki alapból nem ilyen kaja-központú, és még sosem próbálta visszafogni magát evés téren, annak fogalma sincsen, hogy ez milyen baromira nehéz tud lenni.

Aztán ez az egész átcsapott anorexiába, egy idő után annyira átkattant bennem valami, hogy nem úgy mentem be a boltba, hogy dejó, x kiló után már ehetek ilyet is, mint azelőtt, hanem hogy úristen, hogy ehettem valaha is ilyet.

6 évvel később vagyok most, vegyes érzelmekkel. Engem a japán konyha mentett meg, amikor gyógyultam, csak halat, zöldséget, rizst, és gyümölcsöt voltam hajlandó enni, tulajdonképpen a mai napig. De még mindig nagy étvágyú vagyok, csak nem mindegy, hogy házi sushival, vagy kakaós kaláccsal tömöm-e magam tele.

De annyira más minden ember, hogy gyakorlatilag abba is beleszédülök, ha belegondolok.

Semmi baj nincs azzal, hogy valaki duci, telt. Tényleg. Ha ő szereti magát, neki ez tetszik, így érzi jól magát a testében, egészséges önképe van, akkor minden rendben. Tényleg. De az teljesen más, ha valakinek tényleg komoly túlsúlya van, mint például egy ismerősömnek. Nagyon jó ember, van 2 gyereke, egy szerető férje, de 110 kiló, magas a vérnyomása, a koleszterin szintje, kialakulóban van a diabétesze, állandóan fáj a lába mert nem bírja el a saját súlyát, nem lehet vele nagyokat sétálni. És ő nem egy "mindent kipróbáltam, de nem megy, ez genetika" típus, hanem tényleg nem érdekli ez az egész, mindig is nagy önbizalma volt(a munkahelyén is vezető pozícióban van), ő elfogadta magát így, a férje pedig egy angyal.

Slusszpoén: orvos. De én tényleg félek, hiszen mi lesz, ha tulajdonképpen bármikor szívrohamot kaphat..

Ez egy nyilván extrémebb eset.

De az, hogy valaki, ha le akar fogyni, és sikerül-e, az valamilyen szinten árulkodik a személyiségéről is. Hogy képes-e fent maradni még egy órát éjjel, hogy tanuljon a holnapi vizsgára, azaz megegye-e azt az utolsó szelet tortát. Hogy képes-e elnyomni az utolsó szál cigit, azaz hajlandó-e most lemenni futni..bármi. Annyi kihívás van az életben, és valamilyen szinten mindegyikre pontosan ugyanúgy reagálunk.

Nem voltam még ilyen helyzetben, de most elgondolkoztam azon, hogy vajon állásinterjún hátrányban részesítenék-e egy kövér embert. Azaz igazság, hogy talán, pontosan azért, amint az előbb írtam. Bár ducit nem, az tényleg más kategória. Lehet, hogy ezért rossz ember vagyok.

De hát mindenkinek vannak gyenge pontjai, és hát ez sokaknak az étel..és valamilyen szinten meg tudom őket érteni. Bár nem egyszer hallottam kövér nőt soványt szídni, az ilyen "a csontokkal csak a kutyák játszanak"-ról meg ne is beszéljünk.

Van egy kedves ismerősöm, 169 cm és 42 kg. 7 éves kora óta ismerem, mindig szinte ijesztően sovány volt, ő tényleg ilyen. Hiába eszik óránként, ő ilyen és kész. Rengeteg bántás érte tinédzserkora során, és nem, őt bezzeg nem sajnálta senki, őt nyugodtan sértegethetted, nem lettél tőle rossz ember, sőt.

És rengeteg ilyen lány van, és igen is, nekik is fáj.

160 centisen és 39 kilósan mentem kilencedikbe, a mélypontomon, ott ugye senki nem tudta, hogy beteg vagyok, mindenki azt hitte, hogy genetikailag vagyok ilyen. Vagy is az elején. De esküszöm, nem telt el nap, hogy valaki ne hívta volna fel a figyelmem a testsúlyomra. Persze nem bántottak, mert szerettek, szóval nem rosszból, de igen is, mindig központi téma volt, hogy milyen sovány vagyok, miért nem szedek fel pár kilót. Volt kövér lány is az osztályban, neki miért nem mondta senki, hogy adjon le párat?

Tényleg nem értem, hogy miért elfogadott egy sovány lány szemébe köpni, hogy milyen 'undorítóan gizda'.

A lényeg: mindenki elítél mindenkit, és ameddig te szereted és elfogadod magad, és másokat is, addig ne stresszelj ezen. Érezd jól magad a bőrödben!

"Bennem mindig az van hogy szeret enni szétdurranásig, és nem képes lefogyni. Mert enni könnyű, de az eredményét elpucolni magáról már több mint nehéz, és ehhez jön a lustaság.

Nem vagyok előítéletes, csak a dagadtabbak nem is akarnak lefogyni én ezt tapasztalom, ehhez nem kell beszélni az illetővel.

A genetika ellen is tehet az illető keményebb fogyókúrával, csak többet érnek az ízek mint a megjelenés.

21/F"

Ezzel nem nagyon értek egyet. Én fiú vagyok rendszeresen sportolok, fogadok többet mint te, napi 8-9 km-et futok le, azonkívűl erőemelő crossfitezek is. Aránylag egészséges kajákat eszem, amipersze megfizethető, mégse vagyok sovány, hanem "nagy darab" vagyok. Én nem azért nem tudok lefogyni fiú létemre mert "Lusta" vagyok hanem azért, mert ilyen géneket örököltem eleve vastag csontozatú vagyok illetve az is közre játszik hogy mióta panelba költöztünk 10 éve akkor lettem "kövér" előtte egyáltalán nem voltam az. Ezek is közrejátszanak, nem csak a lustaság, az amerikaiak igen meg aki sovány vagy kövér létére zabálja a sok gyorséttermi kajákat illetve arra nem képes hogy ha nem jön 10 percig hogy menjen egy megállót gyalog ami5 perc nem inkább kivárja azt a 15 percet mire jön. Tehát ezek a lusták. 20/f