A szép emberekkel szembeni kettős mérce mást is kiakaszt?

#9, megismétlem, amit írtam: "ha a hétköznapi helyzeteket kell megoldani, akkor a megnyerő, bizalomgerjesztő megjelenést kell elérni. Az meg ápoltság, jó ízlés, pozitív kisugárzás - egyik sem genetikailag kőbe vésett tulajdonság."

Amikor nézegetem az embereket, szoktam egyfajta gondolatjátékot játszani. Szembe jön egy csávó, akit sokkal jobb pasinak látok magamnál, és elkezdem elemezni, mi különböztet meg bennünket. Szinte mindig oda lyukadok ki, hogy ha annyi kiló lenne, mint én, az én ruhámat, frizurámat hordaná, akkor kb pont annyira lenne megnyerő, mint én.

Ennek a fordítottja is izgi, amikor meglátok egy igazi "örök szűz" srácot, és elképzelem, hogyan nézne ki, ha úgy öltözne, annyit sportolna és olyan magabiztosan nézne, mint a fent említett menő arc. Hasonló eredményre szoktam jutni.

Az meg ápoltság, jó ízlés, pozitív kisugárzás - egyik sem genetikailag kőbe vésett tulajdonság

Ezeknek semmi köze a szepseghez

Egy szép nő betegem, mackó alsóban sápadtan is ugyanolyan szép.

"Ezeknek semmi köze a szepseghez"

Ezzel sem értek egyet teljesen, de most ezt nem nyitom ki.

Én arról beszéltem, hogy a hétköznapokban nem azért leszel hátrányban, mert nem vagy szép.

És arról a kettős mércéről miért nem beszél a kérdező, hogy a szép embereket rengetegen utálják zsigerből, akár anélkül is, hogy egy mondatot váltottak volna velük?

Neki könnyű, mert szép, BIZTOS azért lett előléptetve, mert szép, biztos meg se kell dolgoznia semmiért, mert szép, szép, tehát biztosan egy qrva/hímringyó, szép, tehát biztosan a pénze miatt van egy nem tiptop nővel/férfival stb stb.

Az előítéletek tobzódása...

Mindennek legalább KÉT OLDALA van . Ennek is.

És általában az ARANY KÖZÉPÚT a legcélravezetőbb.

A mellbevágóan, kirívóan szépekre gyanakvással, irigységgel, bizalmatlansággal tekintünk.

A feltűnően csúf, kellemetlen küllemű embereket szintén rossz szemmel nézzük. (Az az előítélet hat, hogy a belső negatívumok ülnek ki az arcra.)

Ezen mindkét szélsőségnél csak úgy lehet javítani, hogy ápolt, nem feltűnő külsőt, szerényen ízléses, nem kihívó öltözködést, visszafogott stílust használunk. Egyik irányból sem "játszunk rá" a külső megjelenésünk előnyére/hátrányára, inkább elterüljük a figyelmet.

Mind a két szélsőség első látásra sajnos beindítja az előítéleteinket (pici korunktól a tündéri Hófehérke, Hamupipőke a szépség és jóság, elvétve akad olyan mese, ahol nem a legszebb győz...). De ez az INFANTILIS látásmód szerencsére érett felnőttek szemében már nem működik, sőt, sokszor hátrányt jelent a feltűnő szépség.

Az első megszólalás után már nem a külső, hanem a KOMMUNIKÁCIÓ formája, tartalma lesz a lényeg. Az pedig képes a szexbombát lehúzni a sárba, a csúfságot pedig átragyogni fénnyel.

Szóval NINCS KETTŐS MÉRCE, csak különbözőek vagyunk, szerencsére. Ettől szép az élet.

Még egy pici gyerek is előnyben részesíti a szép nőket, ez egész egyszerűen genetikailag velünk születik. A szépség mindig egészséget sugároz, vagyis a túlélés szempontjából elsődleges szempont. Aki beteg, az pont a szépségét veszti el először, így aztán rögtön mindenki látja, hogy kerülni kell az illetőt.

Ami a genetikát illeti, az ember alapvetően szép, csak ezt nem mindenki tudja kihozni magából. Ez tartás kérdése is, mert aki depis, az soha nem szép. Aztán ha nem tud ízlésesen öltözni, vagy sminkelni, azon lehet javítani. A viselkedés is nagyon sokat számít, ez mind azt befolyásolja, hogy szépnek látunk valakit.