Szakadt-e már meg úgy barátságod, hogy még az néz levegőnek, aki megbántott?

Nagyon nehezen tudom feldolgozni, hogyan ismerhettem valakit ennyire félre. Persze bennem is felmerült, hogy akkor az a több, mint tíz év, nem is volt igazi barátság. De akkor mi? Minden bizalmas dolgot tudtunk a másikról, rengeteget utaztunk, buliztunk, jártunk együtt színházba, moziba, kiállításokra, közös hullámhosszon volt az érdeklődésünk, humorunk. Mindig rohantunk, ha a másiknak segítségre volt szüksége. Erre egyik pillanatról a másikra, olyan dologért zúdította rám a haragját (kollégák előtt), amiről nem én tehetek. Mint kiderült, figyelmen kívül hagyott egy főnöki utasítást. Ekkor volt az első hosszabb mosolyszünet, ami után szintén nem kért elnézést. Az idő múlásával aztán újra beszélgetni kezdtünk. Magyarán szőnyeg alá söpörtük. Itt hibáztam, hogy utólag én sem próbáltam meg tisztázni vele. Kis idő elteltével azonban ki akart hagyni egy olyan dologból, amiről tudta, milyen régóta szerettem volna oda elmenni (szállodás szakmai rendezvény, amire ingyenes meghívókat kapott). Két kolléganőmön kívül nekem "elfelejtett" szólni róla. Ennél a pontnál éreztem úgy, hogy ha ezek után ő nem keres, akkor ebben ennyi volt. Hát, nem is keres :))) Azóta két hónap telt el. Szóval teljesen értetlenül állok a dolog előtt.