Normális, ha egy közeli barát, akivel már szinte közeli rokonira emlékeztető kapcsolatban vagytok, egy szó nélkül faképnél hagy? Alábbi lejebb...
Tehát mint páran mások, kárpátaljai magyar vagyok, nem tudok haza menni, nem kell mondanom, miért, szerencsére azonban van kollégiumi lakhatásom és rokonaim is, ahová tudok menni, a tanulmányaimat folytatom, mellette pedig nyílván el is tartom magam.
Na szóval 2023-ban az történt, hogy év elején elmentem a fehérvári DENSO-ba dolgozni, ahol több mint félévet voltam munkásszállón egy akkor megismert közeli baráttal, aki kicsit nevelőapaként viselkedett velem, együttműködtünk a mindennapi teendőkben. A munkában is sokszor kerültünk egy helyre. Aztán otthagytam, visszamentem tanulni, de a közeli kapcsolat ekkor is megmaradt, még a születésnapjára is meghívott a családi és közeli rokoni körébe. Aztán 2024 elején történt egy elég érdekesen alakult vendégeskedés, ott volt a gyerek és a felesége. Ugye meghívott a hotelbe, ahol tartózkodott (ugye kárpátaljai ő is, nem tud hazamenni), délelőtt jó volt, jól éreztük magunkat. Gondolta, meghívja a húgomat is, elején azzal a címszóval, hogy felcsalja oda, ha már arra megy el a busszal, meghívja egy kávéra, szeretnének már megismerni őt is. Aztán meg már ott rávette, hogy aludjon ott ő is. Nekem pedig ez a helyzet elég idegen volt, hogy a testvérem is ott aludjon, de hogy ne sértsek meg senkit, megmondtam, hogy nem szeretnénk ott aludni, mert a projektet kell még csinálnom. Látszólag el is fogadta. Akkor elmentünk uszodába (ekkor még mindig jól ment minden). Aztán közeledett a 6 óra, szóltak, kimentem, hogy gyorsan átöltözzek, mert el kell érnem a vonatot. Ekkor ez a közeli barát (húgom is ott volt), el kezdte felvetni, hogy maradhatunk még, ha nem megyünk el az esti járattal, siettem átöltözni. Én azt mondtam, hogy elmennénk. Na de ekkor tett egy elég érdekes felvetést: Várd már meg a húgodat, míg megissza a koktélt! (megjegyzem, ő nem fürdött, nem is készült, nekem kellett gyorsan átöltözni - akkor mi a fenének én várjak?). Ekkor sietve rávágtam : "Attól én még átöltözhetek!". Át is öltöztem, mentem a várócsarnokba. Na ő már nem volt ott, csak a húgom. Gondoltam megvárjuk, hogy elénk jöjjön. Persze az idő telt a vonat miatt, rá is írtam, hogy "hol vagytok már?" (új telefonom volt, nem tudtam hívni). Várunk, várunk, el kellett rohannunk, persze előtte még ráírtam, hogy akkor elmennénk. így is majdnem lekéstük a vonatot. Ahogy hazaértünk (a nagynénémhez), gondoltam ráírok, és beszélek vele. Na de ezután már soha többé nem írt rám vissza, nem is válaszolt. Ennyi volt.
Kérdés: normális, épp gondolkodású ember csinál ilyet? Mi az, hogy egyik nap még közeliek vagyunk, aztán idegenek? Inkább ne hívjon meg sehová, ha utána ezt csinálja. Miféle beteg hozzáállás az, hogy le akarunk dominálni valakit, nem tartjuk tiszteletben a döntését, azzal érjük el, hogy azért is ott aludjanak, hogy megváratjuk őket, hogy késsék le a vonatot? Milyen ember az ilyen?
Bemutatta magát végül ő is, igaz a gyárban is jó pár érdekes emberrel találkoztunk, pár tróger emberrel is. Kiderült, ő sem jobb náluk. Megérdemli szerintem ő is a sorsát, mondjuk hogy nem tud hazamenni a családjához, csak egyik munkásszállóról a másikra, egyik gyárból a másik raktárba vagy építkezésre. Meg azt is, hogy gerincsérve legyen, hallottam kezelésre jár.
Na de ma történt némi fejlődés és egyben lezárás is. Tehát a volt barátot végre sikerült rávenni, hogy elmagyarázza mi történt. Elején persze flegmázott, hogy a lényeget nem írtam le, nem is azt állítom. Na akkor rákérdeztem, hogy mi a lényeg. További flegmázás: "minek, te már úgyis elmondtad a lényeget. De az igazság nem az, amit leírtam." Na akkor megalázkódva, de rávettem, hogy árulja már el, mi az igazság. Na ekkor bevallotta, hogy akkor azért lett dühös, mert elrohantunk, meg sem vártuk egy kézfogásra sem, csak eltűntünk, mint a huzat. Elhiszem. Viszont további abszurdum a részéről, hogy ha ő hívott meg, nem bírta felfogni, hogy falusi járatról van szó, nem megy minden órában, különben is időre megy a vonat, nekünk meg rohannunk kellett, majdnem elkéstük így is. Azt hittem, időben kijön a csarnokba, hogy elköszönjünk. Nem tudtunk többet várni, megírtam hát, hogy megyünk akkor. Miért nem kezdett el hamarabb készülődni, hogy elköszönjünk normálisan? Azt is mondta, hogy én ragaszkodtam annyira fél 7-eshez. Nem volt más opció. Lett volna későbbi járat, de olyan későn nem nyithattunk már be a nénémhez, és különben is a fél 7-es volt megbeszélve. És akkor ezt nem bírta akkor sem, most sem felfogni és elfogadni?
Másik abszurdum a részéről, hogy ezt, amit elmondott, nem bírta volna hónapokkal előtte tisztázni felnőtt ember módjára? Még akár jobban el is fogadom, hogy jól van, ezért haragudott meg, és ezért nem áll többé szóba velem. Nem, ignorált egyszerűen, meg kellett várnia, míg teóriázgassunk a kuzinokkal, itt a gyakorin elkezdjem kitárgyalni, jó párszor pedig már már nem túl szépen rá is írtam (az első hónapokban még nem, csak érdeklődtem, hogy mégis mi a helyzet velük). Elismerem, lehet, hogy nem teljesen igaz, amit leírtam a kérdésben - ez az, ahogy én tapasztaltam. De neki meg kötelessége lett volna tisztázni az elején, hogy ezért haragudott meg.
Pozitívum viszont, hogy végre elmondta, megkaptam a pontos választ, így már nyugodt szívvel letiltottam a családját.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!