Mit gondoltok, jobb felszínesen szuper kedves lenni vagy inkább gorombának de őszintének?

Kisarkítod akérdést két végletre.

Ritka amikor kedvesen csak hazudni lehet és ritka amikor az őszinteségnek feltétele a gorombaság. Persze vannak ilyen helyzetek. De általában meg lehet fogalmazni úgy a dolgokat hogy megtaláljuk az arany középutat. Lehet rossz hírt és véleményt a lehető legnagyobb odafigyeléssel is közölni a legtöbb emberrel. Persze, van akit a helyére kell tenni hogy megértse. De az emberek 99%-a rendes és normális. Nem érdemlik meg csak mert neked vagy nekem rossz napom van.

Én, ha mindig kimutatnám az érzelmeimet, akkor nonstop tönkretenném mindenki életkedvét az 50 méteres körzetemben.

Jobb felszínesen kedvesnek lenni. Tisztességesebb a többi emberrel, plusz minél inkább szabadjára engeded a gorombaságodat, annál inkább negatív leszel, az meg neked sem jó.

Ha valakit kifejezetten utálok (ami ritka, nem is tudom, hogy mikor volt ilyen utoljára) akkor próbálom teljesen elkerülni, vagy közömbösnek lenni az irányába, szóval nem játszom meg, hogy kedvelem, de nem is acsarkodok vele feleslegesen.

A formális udvariasság tanítása segít abban, hogy ne öntsük a rosszkedvünket másokra.

Akire tartozik a bajom, azt ezekben a keretekben is elérhetem egy őszinte beszélgetésre.

Azt a fajta őszinteséget, hogy a bennem dúló viharokat, meg az előitéleteimet másokra ráboríthatom, bunkóságnak hívják. Nem lehet menni vele semmire, legfeljebb én leszek az ügyeletes verbális bántalmazó.

Szerintem baromira túl van értékelve az őszinteség…

Az hogy a barátaimmal, családtagjaimmal őszinte vagyok, alap. Nem játszom meg magam, mindig tudják, hogy mi van bennem, érdekli is őket, és mindenkinek az az érdeke, hogy nyílt lapokkal játsszunk.

De már bocsi, engem hót nem érdekel, hogy melyik munkatársam kedvel, legyen az főnököm vagy épp beosztottam. Leszarom, ahogy valószínűleg ők is leszarják, hogy nekem milyen érzéseim vannak irántuk.

Ha van valamilyen konkrét problémám, azt megmondom, de abszolút nem feltételezem, hogy bárki is kíváncsi az érzéseimre. Én sem vagyok kíváncsi az övékre, és rühellem, amikor valaki képtelen professzionálisan viselkedni a munkahelyen.