Majd lesz jobb is?

3 napja lett vége egy 2 hónapig tartott nagyon nagyon nagyon közeli barátságomnak egy lánnyal, volt egy barátikörünk, együtt buliztunk, együtt ittunk minden hétvégén, együtt nevettük, mindennap találkoztunk.

De neki van egy legjobb barátnője akit eddig nem láttam és a pénteken találkoztunk és a kettő lány nagyon agresszívan bánt velem és fenyegetően (ezt most nem akarom kifejteni miket csináltak nekem), oktalanul, rendes bullyingoltak és nem jó értelemben. És végül elkezdett az a lány engem lenézni és egy apró kis hibám miatt, hogy egy adottpillanatban nem szólaltam meg, ez miatt nem beszélgetni sem akar már velem és nagyon gyerekesen viselkedett, hajnali 3-kor buliból hazajövet, hogy én minek nem beszélek késő este. Pedig csak nagyon fáradt voltam.

És most egyedül vagyok. Már nem is ír, írni én nem akarok mert én vagyok a megbántott fél. Nem tudom miért érdemeltem ki ezt és nagyon a padlón vagyok ez miatt. Nekem csak ő volt az egyetlen barátnőm és már ő sincsen már. Nagyon zárkózott típus vagyok és nem igazán szeretek beszélgetni, de igazából ha elkap valami csak úgy jönnek a szavak.

Nagyon magányosan érzem magam és nem tudom… mindig ilyen helyzetekbe kerülök, sosem tud megmaradni mellettem egy ember sem vagy egy társaság. Belefáradtam és tényleg ennél magányosabb mint most sosem voltam. Csak sírok egésznap és aludni sem tudok. Nem tudom mit véthettem, hogy agresszívak voltak velem és fenyegetőek, rendes megakartak verni engem úgy viselkedtek. Pedig én csak próbáltam mindennek a pozitív oldalát nézni, de nem mondták el miért bantak akkor velem úgy, pedig kérdeztem. De mégis… nekem valami nem stimmel.

Nagyon egyedül érzem magam, nagyon szeretek emberek között lenni és egyszerűen nagyon megszerettem azt a társaságot, de tudom, hogy már soha többé nem fogok kijárni a lánnyal többet. Olyan jó társaságot szedtünk össze és ez lett belőle.

Nagyon magam alatt vagyok.

Valami tanács? Valami kis pozitív gondolat?

Segítséget akarok kérni, valami nyugtató szót.

17 vagyok